Végre játszottunk. Igaz, hosszú euróban nem reménykedtem, így az igazi játékélmény várat magára, de egy órás játékra sikerült időt szakítani.

Az erdő került asztalra.

Úgy tartottam, a megtanult szabályok jó mélyen beágyazódnak az agyamban, erre azzal kellett szembesülnöm, hogy bizony ez nem így van. Abban is elbizonytalanodtam, felhúzhatok-e egyszerre 2 kártyát. Persze utána beugrott, hogy a tisztásról és a pakliból is szoktunk vegyesen húzni, ami legalább 2 húzás egyszerre.

A gondok ott kezdődtek, hogy a 3 télkártyát hova keverjük. Ezt mindig olvasni szoktuk, most mégis máshogy csináltuk, mint az eddigi alkalmakkor. Eddig harmadoltuk a paklit, és az alsót további 3ra szedtük, ahogy a rajz is mutatja, így az utolsó télkártya biztosan későn jön fel. Ezúttal csak egyszer harmadoltuk a paklit, és az alsóba kettő kártyát keverünk, és a tetejére raktuk a harmadikat. A parti így rövidebb is lett. Pontgyűjtésben is alacsony értékeken maradtunk, nem jöttek az összeillő lapok. Nagyon ritkán gyűjtök vadakat, ezúttal agancsosokra próbáltam pontot gyűjteni, na de az egész játékban egy került a kezembe. A tisztáson is csak további 2-t láttam, de nem volt lehetőségem felvenni őket. Izgalmas, a játékból kikerülő 30 lap vajon mit rejt, ezúttal biztosan tele voltak agancsosokkal. A játék végén végigpörgettem a húzópaklit, egyetlen agancsos sem volt benne. Nyulakat mindig szeretek gyűjteni, most egy sem került hozzám. Denevér ugyan volt a kezemben, de nem jó oldalon, és három sem jött fel, kettőt pedig felesleges lerakni. Egy négyes lepkeszettet tudtam lerakni két sündisznóval, és néhány hüllő segített ki. Fákkal ritkán vagyok szerencsés, most sikerült mind a nyolc fajt asztalra raknom, és 3*10 pontot gyűjtenem a szettért. 25 pont lett a különbség, párom még egyszer sem nyert, szerencsére ettől függetlenül élvezi a játékot. Volt már 120 pontos különbség is, ahogy a statisztikát megnéztük. Egyelőre az alapjátékkal játszunk, de könnyen lehet, hogy lassan előkerülnek a kiegészítők is.

Nekem is tetszik, mennyire más irányúak az elképzeléseink. 😁 A címek nagy részéről egyébként még nem is hallottam, így jó kis időtöltés lesz utánanézni.

Véleményem szerint az Ark Nova nem olyan nehéz, talán a témàja miatt mi könnyebben birkóztunk meg vele. Splendor, A vörös várkastély nehézségű játékok után az első klubnapunkon az Ark nova dobozát fogtam meg. Segítetséget kaptunk, a szabálymagyarázat jó volt, bár az első pár lépésnél azt sem tudtam, mi fán terem, de szépen kialakult a stratégia. A szabàlyok finomítása már komolyabb feladat, ehhez már szükség van a játék iránti lelkesedésre. Ha érdekel bővebb vélemény, szívesen megosztom, és szerintem sokan mások is, az ellen oldalt is, tekintve, hogy sokan próbálták már.

Az Anachronyban nekem többet kell agyalnom, mert könnyebben kizárhatnak a játékostársak a helyszínekről. Ez a játék egyébként nálam is fent van a kívánságlistán, egyszer meg is vettem Auchanban (interneten rendeltem), de aztán kiírták, hogy elfogyott. Most pedig nem érzem, hogy olyan sürgős lenne a beszerzése.

A 43 kipróbálatlan nagyon durva. Ezek már polcon vannak, vagy valahol eldugva?

Vagabund nekem is mindig feladja a leckét, minden kiadást viszont nem lehet megvenni. Kettő játékra esett Petitől a választásom idénre, legalábbis ami az év első felét illeti. Galileo Galileit már előrendeltem, a Men-Nefert pedig még nem lehet, ezért nincs a "most gondolkozom a beszerzésén" listán. Hosszú agyalás viszont nem is várható, ha adott lesz a lehetőség. Peti meglepő címekkel rukkol elő, tetszik az irányvonal és a menedzsment tevékenysége.

Feldobnék egy témát. A napi szintű megjelenések miatt/mellett merült fel bennem ez a kérdés. Külön topicnak is el tudnám képzelni, de talán itt is elfér. Ha már volt ilyen téma, bocs, bár ez mindig aktuális lehet.

Melyik játék, játékok beszerzését fontolgatod?

Idén több kiegészítő volt a kívánságlistán, ezeket meg is vettem már. Hálás darabok, mert az áruk elfogadható, és tudom, mire számítsak. A vásárlást halogatni sem mertem, mert az alapjátékok népszerűségéből adódóan ezek a kiegészítők szerintem hamar hiánycikké válnak.

Mivel költségesebbek, maradtak a listán az euró játékok.

Jelenleg az Andromédán, Setin gondolkozom, és ott van még az újra kapható Brass Birmingham. Első kettőnél reménykedtem, hogy szerencsém lesz nyereményjátékban, mivel nem így alakult, maradt a további gondolkodás 😊. Utóbbit kötelező darabnak érzem, úgy érzem, egy eurós gyűjteményből nem hiányozhat a BGG No.1. helyezett. Egyik játék sem kell azonnal, de kicsit tartok attól, hogy a bolti készlet elapad. Másodpiacon valószínűleg mindig lesz belőlük, viszont mi szeretjük a fóliát megtartani a tetőn, ez pedig leszűkíti a lehetőségeket.

Ma felkeltette az érdeklődésemet a Csodálatos teremtmények is, igaz, nekünk (párommal) túl egyszerű, a gyerekeknek túl bonyolult lenne. Aztán ki tudja. A gyerekek fejével mindig nehéz gondolkodni.

Láttam egy asztalképet az Állati fogásokról, erről szívesen néznék játékismertetőt.

És két kisebb kérdés a témához:

Milyen gyorsan hozod meg a döntést a vásárlás mellett/ellen?

Az akció mértékétől is függ. Teljes áron alig vettem játékot. Ha új megjelenésről van szó, akkor is inkább kivárok, két okból. 1. Valóban szükségem van a játékra, és nem csak egy fellángolásról van szó? 2. Várható-e akció rá? Mindenesetre alapos utánajárás előzi meg a fizetést.

A kinézett játékok milyen arányban kerülnek végül kosárba?

A hobbi kezdetén nagyobb volt az arány, mostanra kifinomultabb az ízlésünk, vagy rátaláltunk a nekünk tetsző irányvonalra. Talán 40 %. Igaz, kevesebb a kiszemelt játék is.

Nálam egyetlen ilyen parti volt, az pedig a Juharvölgy krónikájához fűződik, amit öten műveltünk. Mind az öten szeretjük a komplex eurókat, és vagy emiatt haladtunk lassabban a játékkal, mert a legjobb lépéseket akartuk végrehajtani, vagy csak simán öten ez a játék elhúzódik. Aranyos, szívmelengető ábrák, szeretteljes hangulat - lenne, a módosítási lehetőségekkel viszont az előtted lévő több játékos is átvariálhatja az alaphelyzetet, vagyis tök fölösleges előre átnézni, hova szeretnéd majd a kockákat lerakni, mire rád kerül a sor, teljesen más lesz a felállás. Ez az apró szabály adja a játéknak azt a hangulatát, ami miatt szerintem a 8-10 éves gyerekek nem bírnák türelemmel. Abszolút családi játéknak mondanám, azt kivéve, hogy a negatív tapasztalat miatt max 1 gyerekkel ülnék le vele játszani, ebben meg a játék családi mivolta tűnne el.

A kérdőjel az én fejemben is megjelent, ugyanakkor az, hogy csak most figyeltem fel a napi szintű megjelenésekre, nem jelenti azt, hogy ez mondjuk tavaly nem így volt. Eddig jutottam a gondolatmenetben, mivel az összehasonlítást már nem tudtam elvégezni.

Minden héten szívesen rányomnék a vásárlás gombra, és bővíteném az otthoni készletet, de nem teszem. Mivel van már otthon kb. 100 doboz, az sem lenne baj, ha ezután egy új megjelenést sem vennék. Persze ennyire nem vagyok fegyelmezett, arra esik a jól átgondolt választás, amit hónapok óta fontolgatok, és tudom, hogy lesz otthon kereslet rá. Vagyis idén is kerül polcra új játék. Ezek nagy része sajnos 20+ezres tétel, ezért is megy a vacillálás rajta, és ezért van az, hogy minden héten vásárolnék, de minden héten ugyanazok között a társasok között bóklászok. Jó vágyni is egy-egy darabra, így fennmarad az érdeklődés. Ha mindet megvenném az áhított listáról, újabbak, és kevésbé minőségi darabok kerülnének a bevásárlókosárba. Szerencsére azt már tudom, hogy később ezek a példányok nem boldogítanának, a vásárlás öröme a fizetésig sem tartana ki. És hiába tetszene mind a kb. 10 euró, felesleges a nagyon hasonló.

A mostani gyakori megjelenések valószínűleg nem is minket céloznak meg. Minket, akik nem most kezdték a gyűjtemény összeállítását, és a társasokkal való ismerkedést. Ha most találnék rá a hobbira, és egy véletlenül, félve vásárolt társas betalálna a családnál, valószínűleg megvenném a következő bejelentett játékot is. Azt már nem tudnám, hogy ez családi, összetettebb stratégiai vonalú, és ezzel melléfoghatok, de elindulhat egy olyan gyűjtemény összeállítása, ami elsősorban annak az 1-2 évnek a megjelenéseit tartalmazza 70-80 %-ban, amikor a család rálel a hobbira. És ezért gondolom, hogy megvan a célközönsége a gyors megjelenéseknek.

Mi csak füzetben vezetjük a kiegészítőket. Ha egy kieg bekerül a játékba, onnantól kezdve azzal együtt megy a játék, a füzetben egy vonallal elválasztva jelezzük, hogy mostantól így megy a játék. A Mars terraformálása kicsit más, mert ott nagyobb a variációs lehetőség, bár mivel nem vagyunk extrán felszerelve itt sem a kiegekkel, talán csak a térkép adja a választás lehetőségét. Az első játékokat kezdő cégkártyákkal jászottuk, így amikor a cégbirodalmakat játékba hoztuk, az adott parti kapott egy külön megjegyzést: +CB, vagyis +Cégbirodalom. Később jött hozzá egy +H vagy egy +E, ami az újabb térképek elnevezésére utal (Hellas, Elysium). És mintha lenne még egy jelölés, ja igen, a mérföldkövek, díjak, mint +MD, ugyanis a kezdőjátékoknál ezekkel sem bonyolítottuk a játékmenetet.

Márciusban összesen kettő játékra jutott idő a párommal. 😓 Egy Carnegie próbajáték, és egy Mars terraformálása volt a választás. Mindkét játék élvezetes volt, így ha a mennyiség nem is, de a minőség adott volt. Jászottunk egy Nagy szerencse szelencét a gyerekekkel, bár erre már nem emlékszem, február volt-e, vagy március.

Jó lenne több időt szánni játékra, sajnos rajtunk kívül álló okok más felé vitték az energiát és az időt.

Nem reménykedek társasozás szempontjából eseménydúsabb áprilisban sem. Talán június lesz az a hónap, amikor minden mást hátra tudunk hagyni.

A grafika, a kártyák külalakja, a komponensek megjelenése nekem továbbra is művészi tevékenység. Tudom, már zenét is tud szerezni az AI, a zenében is ott a matematika, megvannak a szabályai pl egy szonátának, tehát van mihez igazodni, van minek megfeleltetni az elkészült művet, az AI viszont pont a szabályok alóli szandékos kibúvást, a disszonánst, az apróbb hibák okozta egyediséget, a tökéletlen tökéletességet nem tudja hozni. Legalábbis nekem. Eddig nem találkoztam olyan AI alkotással, ami megtetszett volna, társasjáték és zene terén. Képzőművészeti AI alkotással még nem találkoztam, ha egyáltalán van ilyen.

Hétvégén Top10-t játszottunk öten: három felnőtt és két gyerek. A játékban az a jó, hogy túl sok magyarázatra nem szorul, gyakorlatilag felolvasod a kérdést, és már játszhatod is. Ezúttal túl frappáns vagy meghökkentő válaszok, megfejtések nem érkeztek, mégis volt, amikor kedves játékostásaink feladták a leckét. Amikor a játékmesteren kívül hárman szoktunk játszani, négy számozott kártya közül szoktunk húzni: 1, 4, 7 és 10, így mindig marad ki egy, ami ha a szélső érték egyike, az árnyalatbeli különbségeket kell a kitalálónak megfejtenie. A gyerekek adták az igazi feladványt azzal, hogy az ő mértékük más volt a miénkhez képest. Pl. Film esetében vászonbeli halál bemutatása a kislányom esetében a tízperces teátrális vergődés egyébként csak hetes érték volt. Egy hasznossági skálán (talán a téli sporthoz fűződően) nehéz volt alulmúlni egy témazáró dolgozatot, miközben a kezemben tartottam az 1-es értéket. A játék előkerült szombaton is és vasárnap is. Azt hiszem, pszichológiai értelemben is jó ez a játék, visszatükrözi, mennyire tud feloldódni, mennyire tudja elengedni magát az ember.

Egyedül a növényzetlapkákat érdemes lerakni, mert a játék végi pontozásnál még kaphatsz pontot rájuk (városok pontozása, növényzetlapka pontozása). Izgalmat ad a játéknak, amikor a hőmérséklet- és oxigénskála vége felé járunk, és az óceánokból már csak négy van a kupacban, hogy lesz-e esély még közvetlenül pontot gyűjteni velük.

Párommal este nekiültünk egy Mars terraformálásának. Voltak kétségeim, hogy lesz ebből alvás, nem is tévedtem túl sokat. Szeretjük a hosszan kibontakozó játékokokat, talán a türelmetlenségemet a folyamatos időhiány okozza. A játék több mint háromórás volt +setup. A játékhoz összesen 2 kieget vettünk, az egyik a csúszásmentes játékostáblák, a másik a Hellas és Elysium térképek. Most az Elysium térképet setupoltuk. Nem emlékszem hasonló játékélményre, mint ahogy most alakult. Igaz, minden térképpel más a benyomás. Úgymond a legegyszerűbb, a "beetetés" a kezdő térkép. A Hellas az első alkalmak során nekem túl konfrontatív volt, de mindig megszórt minket pontokkal a játék végére. Ezzel a térképpel sikerült a legmagasabb pontszámot (135) is elérnem. Az Elysium pedig a legszűkebb. Lassan kúsznak a TR-ek, nehezen indul meg a termelés, a térkép kevésbé segítség ezen értékek előmozdításában.

Tegnap a cégbirodalmam szerint a drágább lapok kijátszása után kaptam vissza 4 pénzt. Eddigi játéktapasztalataimból okulva megvettem minden fordulóban a felhúzott lapok nagy részét, mert értékesnek találtam. Máskor ritkán húztam olyan lapot, ami az eldobottakat pótolni tudta. Ezáltal az első kb. 6-8 fordulóban alig raktam le kártyát, ezek is mind olcsók voltak. Az első 20+os értékű lapot valahol a 10. forduló környékén sikerült kijátszanom. A MegaCr. termelésemet nagy nehezen sikerült 10es bevételre felhoznom, amikor észrevettem, hogy párom már +16on áll, és kb. 10zel előrébb a TR-en. Az 5 titántermelésem 4es értékkel kevés volt, későn jött. A kék kártyáimnak kevés haszna volt. Nem jöttek a mikrobákból, állatokból pontok. Városok után kaptam volna kedvezményt, de a 11. fordulóig összesen egy város volt a táblán. Párom ügyesen behúzta a hőmérséklet és O2 skálán az értékeket, pont kizárva engem. Hiába raktam le 3 növényzetet, TR-t már nem növelte, óceánokat is előttem rakta le. Párom stratégiázott ügyesebben, 95 pontja lett, nekem pedig csak 80. Ettől függetlenül élvezetes játék volt.

Nálunk jóval később indult meg az érdeklődés a társasok irányába, mint egyik ismerősömnél. Ez is túlzás, mert mindig én vetem fel, hogy üljünk le az asztalhoz játszani, és nem a gyerekek. Kb. nyolcéves korban nyújtott élvezetet a Bálnalovasok, azt gondoltam, sokkal korábban érdekes lehet. A Ticket to Ride: Európa hatévesen csak az első néhány mozdony lerakásáig volt érdekes, utána hosszú, unalmas. Lehet, nekem voltak nagyok az elvárásaim. Tízéves lányom társaságban szívesen játszotta a Hitstert, és más különféle partijátékokat. Nyolcéves kisfiam a Minecraft társassal. A Nagy szerencse szelence viszont kicsit hosszú volt még neki.

Ha visszagondolok, a Rókanyomont kb. hatévesen szerették a gyerekek, én voltam feszültebb játék közben, mert a szabályokat nehezen tartattam be. A gyorsasági játékokban egyik gyerkőcöm nem szokott sikeres lenni, ezért ez a típusú játék nem szerencsés nálunk, mert lelombozódott. Úgy vettem észre, a gyerekeim szívesebben játszanak partijátékokkal, mint családi játékokkal. Ennek megfelelően igyekszem az itthoni polcot játékokkal megtölteni. Gyereknapra valószínűleg a Peridot vesszük elő.

Nagyi szívesebben játszik velük didaktikus játékokkal. Gyermekkorom kedvencével, a Számrömivel viszont mindenki szeret már játszani.

Összehasonlításképpen: ismerősöknél a kilencéves fiúk Fesztávval, Splendorral, 7 csodával, Macskák szigetével játszottak, tízévesen Oroszlánfalkával. Náluk nyitottabbak voltak a gyerekek, hamarabb tudtak a közös hobbira rácsatlakozni.

A Top10-hez megfelelően felszabadult társaság szükséges, hogy valóban élvezetes legyen a játék. Vicces szituációk alakulhatnak ki, és a válaszok tükrében jobban megismered barátaidat. Meghökkentő válasz volt számomra egyik barátomtól, amikor az ismert hölgyekhez kellett a számot aszerint társítani, hogy ki a jó nő. Gal Gadot szerintem eléggé fullos, valahol a 9-10 értêk körüli, aki bedobta a nevét, szerinte pedig 2-es volt. Ha a társaság nem restell röfögni, megmozdulni az asztaltól, jó hangulatú órákat tud okozni.

A Hitster is elhangzott már, ezzel a választással is egyetértek. Feléled benned a nosztalgia hangulat, gyerekkorod buli alkalmai, függetlenül attól, melyik korosztály vagy, hiszen a széles paletta miatt biztosan találsz ismerős dallamokat. És itt mindegy, hány fő ül asztalhoz, hány csapatot alakítotok. Vicces tud lenni, ahogy közös tippre jut egy csapat.

A Bang! kockajáték, illetve a Bang! Játékcsalád is okozhat jó hangulatot, bár nem néztem utána, hány fővel lehet ezeket maximum játszani. Jópofa itt is, ki az, aki vakon elkezd lődözgetni, és ahogy a kapott szerepeket felfeditek a játékban.

Eszembe jutott, hogy a partijátékokhoz is szükséges egy bizonyos fokú intelligencia. Nem sértődöm be, nem hibáztatom a csapat többi tagját, ha én tudtam volna a helyes választ, a csapat viszont más következtetést vont le. És kell egy olyan közeg, ami kellően biztonságos, nem haragszom meg, ha engem lőnek ki először, ugyanígy fordítva, nem a hétköznapi szimpátia alapjan ejtem ki a társakat a játékból.

Volt alkalmunk kipróbálni a Carnegie társasjátékot. Más jellegű, mint az általunk eddig ismert játékok, hálózatépítés mechanizmussal is alig találkoztunk. A játékról olvasott vélemények, videók alapján erős játék benyomása alakult ki bennem.

A setup, játékszabály olvasása nem volt szélmalomharc, bár az egyes akciók elnevezését nem mindig a hozzá rendelt akcióval hoztam volna párba. Maradt néhány kérdés nyitva, de alapjaiban véve nem mondanám, hogy túl sok a szabály, azt meg végképp nem, hogy sok lenne az apróbetűs rész.

Az első játék háromórás volt. Fix számú akcióra kerül sor. Más játékokban már megszoktuk, most is előjött, hogy olyan sokáig tart az "első felvonás", nem is érzékeljük, hol van még a vége, azt sem, hol a játék közepe. Aztán egyszer csak az utolsó lépések következnek.

A follow mechanizmusnak köszönhetően a figyelmed végig fennmarad, üresjárat szinte nincs.

Tetszik, hogy figyelni kell az ellenfeled tábláját, vajon melyik akciót fogja választani, ugyanis fel kell készülni erőforrásokkal a lehető legtöbb, és/ vagy legerősebb akcióra.

Az adományozásnál nem maradtunk le.

Érdekes kérdés, hány munkást hozol haza a főtábla akcióhelyeiről, ha ugyanis nem maradt a következő ugyanilyen akció idejére egy sem, az egyéb bevételekhez sem jutsz hozzá.

A játék két fő esetén egész jól kiszámítható, négy főnél bizonyára jóval nagyobb a variációs lehetőség. Igyekszel mindenesetre olyan akciót választani, aminél te tudod a legnagyobb hasznot szerezni.

Az első játék során gyakran nem is azt az akciót hajtjuk végre, ami stratégiai szempontból a legjobb választás lenne, hanem azért, hogy ismerkedjünk, hogy is kell csinálni, az adott elnevezéshez melyik bábut és hova kell mozgatni. Az ikonográfia megfelelő, érthető.

Játékélmény: valóban erős játék lett nálunk is, indokoltnak tartom a BGG előkelő helyezést. Egy másik játékhoz hasonló játékélményt adott, a szintén egyszer játszott, de komplexebb "szagú" Zhanguo-hoz. Játszani kell még mindegyikkel, de biztosan polcon marad mindkettő.

Na igen, az inzertek tényleg megérnének egy misét. Azonnal a Splendor ugrott be, aminél a doboz fektetett tárolása esetén ódákat zengnék, de oldalára fordítása esetén a létező összes speciális karakterrel tudnám kifejezni indulatomat.

Védők: az euró játékokat védjük, nekünk az az érték. Illetve 1-2 partijátéknál az inzert az akadály.

Gratulálok! Jó ezt olvasni!

Imádom, ahogy az Imperium kártyái surlódnak az asztalon. A barázdás kialakítás miatt könnyű kezelni a lapokat. Nem védőztük, és bele sem férnének a kártyák a helyükre. Ez egyébként egy általános probléma a védőzésnél.

Faművesek: védő nélkül lehetetlen a lapokat felvenni az asztalról.

A hobbiba való elmélyedésünk kezdetén álltunk rá a védőzésre. Először nagyon furcsa volt. Valóban fényesek a kártyák, meg kell találni azt a beesési szöget, ahol jól láthatóak a fontos feliratok. De szeretnénk vigyázni a játékokra, szeretnénk, ha évek múlva sem kopnának. Védőzés nélkül a kártyán zsíros folt marad akkor is, ha kezet mosunk előtte. És még mindig csak saját magamról beszéltem, nem ismerem más szokásait, aki szintén a kezébe veszi a játékunkat. Nem eszünk a játékok mellett. Ha mégis valamit bekapunk, azonnal kézmosás.

Mivel a játékokat örök életre vesszük, sajnálnám, ha OOP esetén pótolhatatlan veszteséggel kellene szembe néznünk egy-egy kártyasérülés miatt.

A partijátékokat nem védőzzük. Kivételek persze vannak.

Ritkán veszem a prémium minőséget. Van egy bevált márka, sajnos sokáig nem jutottam hozzá. Egy másik túl vékonynak bizonyul, könnyen szakad már első játéknál is. A márkahűség azért is lehet jó, mert később nem kell azon agyalni, melyik típusból kell pótolni egy-egy esetleges szakadást, nem lesz a pakl egyik fele ezzel, a másik azzal a minőséggel védőzve, amivel a lapok megkülönböztető jelzést kapnak.

Általánosságban a védőzők oldalát képviselem. 😊