Pár projekt feladat és egy matekversenyre való felkészülés megtépázta a keménymagot, akik jönni szoktak az idei társasjáték szakkörre, de a múlthéten, és ma is volt lehetőségünk egy jót játszani.

Múlt szerdán ismét elhoztam a cenzúrázott Shit Happens-t a gyerekeknek, mert többször is megkértek erre azóta, hogy először megismerkedtek a játékkal. Olyan örömmel találgatták, hogy mi a rosszabb, ha elveszik minden filmünk és sorozatunk a tárhelyünkről, vagy ha sikerül kalapáccsal valamelyik ujjunkra csapni, hogy számomra is élvezetes volt a parti, pedig nem kevésszer játszottam már vele. Alapvetően nem egy tartalmas játék, jó helyzetekben alkalmazva mégis lehet helye az asztalon! (persze inkább felnőtt társasággal)

Ma a Vigyázz 6! érkezett, ami hasonlóan könnyed kis megfejtés, de jóval okosabb játékmenettel dolgozok az előző címhez képest. A gyerekek hamar ráéreztek a dologra, az első körben már teljesen fókuszáltan, mérlegelve, elmélyülten játszottak, amit szintén remek volt látni. Igaz a szerencsefaktor magas, az interakció mégis kellemes, sokszor nincs túl nagy ráhatásunk a dolgokra, de figyelnünk kell a társainkra, azok laplepakolási lehetőségeit fürkészve. Ezt is berendelték azonnal, ahogy vége lett a partinak, valamelyik következő alkalomra. Ennek nagyon örültem, idén valahogy nem volt egyszerű a társaságra szabott játékokat találni, bugyutább tartalomról egy kicsit mélyebb megfejtésre kanyarodni pedig nem is sikerült velük eddig a pontig. Így ezzel a sikerélménnyel telve próbálok válogatni a következő alkalmakra, tudva, hogy még egy játék bekerült a kis szeretem kosarukba, amihez vissza tudok nyúlni, ha szükséges.

Folytatás:

Taxi Derby (akciópontos mozgás): Vagy akár a pick-up and Deliver-t is kiemelhetném, mindkettőt remekül vezeti be, bár emiatt nemt eljesen vegytiszta a bemutatás. 2.00 a komplexitása, bár szabálymagyarázatok során azt tapasztaltam, hogy ez kicsit talán alá van lőve a BGG-n. Egyszerű de egyedi téma, taxisként utasokat szállítva, az autónkat fejlesztve gyűjtjük a pontokat. Viszont van benne mélység, kis konfrontáció, és bizony komoly döntések, hogy melyik útvonalakat használjuk.

Raccoon Tycoon (a piac működése): Itt is bejön a licit még a képbe, de azt hiszem nem az a legfontosabb része a játéknak, hanem a piac működésének tökéletes reprezentálása az asztalon. Végig nagy az interakció a játékosok között és végig monitorozni kell a piacot, mert nem kicsit járhatunk jobban, ha jól időzítünk. Hátránya sajnos, hogy csak 4-5 fővel működik igazán jól.

Lords of Waterdeep (munkáslehelyezés): Itt nincs semmi fűszer, grande worker, több munkással tiéd az akcióhely, vagy hasonlók, teljesen letisztult munkáslehelyezés. Ez viszont nagyon jó lehetőséget teremt, hogy eldöntsük, szimpatizálunk-e ezzel a mechanizmussal. Tapasztaltabb játékosokkal az asztal mellett a kiegészítőt mindenképpen javaslom!

Egy szép új világ (draft): Itt mondjuk inkább a Sushi go party verzióját szoktam használni, ha a draftolás bevezetéséről van szó, de a dobozméret ott nem stimmel. Sőt az Egy szép új világ azért kellemesen komplexebb, de még nem bonyolult túlságosan. Az eredeti 7 Csodát is hozhattam volna, de azt nem tartom olyan jó játéknak, mint ezt.

Modern art (licit): Ha licitről van szó, akkor szerintem semmi nem hozza jobban a hangulatot, és a licitvariációk széles skáláját, mint a Modern art. Én imádom a licittel dolgozó játékokat, de sokszor csak egy kiegészítő mechanikáról van szó, itt viszont teljesen főszerepben van, méghozzá teljesen tiszta formában bemutatva.

Santa Monica (Chaining): A városkártyák láncolatként való alkalmazása nagyon ötletes és szórakoztató benne, ráadásul gyönyörű.

Tehát akkor gateway játékok. A hivatalos megfogalmazás szerint: "egyszerű szabályokkal rendelkező játékok, amiket könnyű megtanítani az idáig nem játszóknak, ezáltal nyújtva betekintést/bevonzást nekik ebbe a hobbiba" (by BGG Glossary).

Én egy kicsit más értelemben is használom ezt a kifejezést, és inkább azokat nevezem gateway játékoknak, amik egy szintlépést eredményezhetnek a már játszóknál, ha a komplexitást vesszük figyelembe. Ezen kívül kritérium nálam az is, hogy egy bizonyos mechanikát mutassanak be minél inkább lecsupaszítva, hogy a kezdőbb játékos tudjon mérlegelni a segítségükkel, hogy szereti-e ezt a mechanizmust, és érdemes-e továbbmenni ebbe az irányba összetettebb játékokat illetően. Illetve ezen kívül mindenképpen "nagydobozos" játékokról beszélek a téma kapcsán, ami már rendelkezik egy megjelenéssel, egy asztalképpel, eszközkészlettel, ezzel is bevezetve az elmozdulást a nagyobb volumenű játékok felé. Remélem érthetően fogalmaztam, de példaképp mindjárt be is dobok pár címet mechanizmusok szerint lebontva, hogy szemléletesebb legyen az én abszolút szubjektív és szakmailag nem is biztos, hogy teljesen helyes kategorizálásom:

Vienna (kockamunkás lehelyezés): Nagyon szeretem ezt a mechanizmust, nagy Luciani fan vagyok, de nem biztos, hogy egyből egy Marco Polo-t vagy egy Grand Austria Hotelt célszerű felpakolni kevésbé rutinos társasággal. A Vienna viszont jó választás lehet, mert a szabályrendszere nem túl összetett (2.20-as komplexitás), viszont minden csínját-bínját bemutatja ennek a mechanikának, a kockaértékek mókolásától kezdve, a lehelyezési időzítésen át, a rossz dobás, mint nehezítő körülmény megjelenésével bezárólag.

Royals (area majority/influence): Gyönyörű játéktáblán, sima szettgyűjtéssel, jó interakcióval, de nem túl nagy konfrontációval dolgozó játék, ami szerintem remekül hozza a területi többség megszerzése során felmerülő izgalmakat. Mindezt 2.22-es komplexitáson, kezdő és gamer számára is élvezhető játékmenettel.

To be continued..

Ilyenből akad pár sajnos nálam is! 🤣

1. Harry Potter- egy tanév Roxfortban

A címet folytatva remélem az a tanév jobban sikerült a varázslótanoncoknak, mint annak, aki a játékalkalom előtt a szabályt volt hivatott elsajátítani esetünkben. Bármilyen játékot szívesen játszom, de alapértelmezett szerintem, hogy akié a játék, vagy aki hozza a játékot, hogy próbáljuk ki, az a szabályt is megtanulja (ha valamilyen értelmes indokra hivatkozva kérné, hogy most én tanuljam a szabályt megtenném persze) és átadja a többieknek. Na ez itt sajnos nem sikerült, teljesen kaotikus, összefüggéstelen "magyarázat" után nekiálltunk a játéknak, bár ne tettük volna. A dolgok a játékmenet során sem tisztultak, gyakorlatilag az alap akciókat és a kiváltásuk miértjeit sem sikerült kontextusba helyezni, szörnyű élmény volt.

2. Egy szép új világ

Megint a szabály elsajátításával volt gond, de ezúttal én tanítottam, az 5 fős társaságból egy valaki akadt, aki látványosan nem figyelt mikor prezentáltam a dolgot, direkt visszakérdeztem, direkt érdeklődtem, hogy van-e valami, ami nem kóser, természetesen minden rendben volt. Mikor elkezdtünk játszani, már azon elakadt a játékban, hogy a birodalomkártya nyújtotta nyersanyagokat sem tudta helyesen integrálni a körébe. Majd ezután végig értetlenkedett, teljesen eltörve a játék flowját. Pedagógusként szerintem nem magyarázok rosszul, így azóta ha ilyesmi van, akkor mindig nyomatékosan felhívom az adott delikvens figyelmét, hogy vegyen részt rendesen a szabályok elsajátításában, hogy utána ne miatta romoljon a játékélmény.

3. Kutyavilág

Öt fős party volt, ahol a társaság fele nebáncsvirág üzemmódba kapcsolt, ez meglehetősen rossz egy olyan játékban, ahol amúgy is teljesen véletlenszerű szinte minden. Végig ment az arcoskodás, hogy te csak azért csináltad ezt meg azt, hogy velem kiszúrj. Nem értettem a történést, mert eddig sosem volt probléma ezzel a társasággal a konfrontatívabb játékok esetében, ez viszont beleégett a tudatomba, mégpedig negatív értelemben.

Remek felvetés, én is említenék pár játékot:

Elvetemült veteményes (6,6): Szerintem egy gyors, ötletes, szórakoztató pakli építős kártyajáték, szigorúan két fővel! Úgy gondolom a játékosszám túlzott kiterjesztése miatt ilyen alacsony az értékelése, három-négy fővel nagyon nem működik.

Versailles (2014-es Andrei Novac-féle, 6,5): Itt talán az elhúzódó játékidő adja az alacsonyabb pontszámot, igazi old school játék, de ettől függetlenül a rondelen való munkásmozgatást nagyon okosan valósítja meg, és a lapkákkal való építkezés is szimpatikus benne, én kedvelem.

Dracula's Feast (6,8): Egy remek, asszimetrikus dedukciós játék, ami méltatlanul alulértékelt! Kell neki időt és lehetőséget adni, hogy a rengeteg karakter képesség akceptálódjon, de nagyon megéri, mert egy életreszóló titkos szerepes élményt adhat!

Parfüm (6,5): Nem egy maradandó alkotás, de nagyon jó kötetlen szórakozást nyújtott eddig mindig, mikor előkerült, akciópontok, nyílt draft, szett gyűjtés, ráadásul egy egyedi téma köntösében.

Vienna (6,5): Szerintem a legjobb gateway játék (nálam kicsit mást jelent, majd prezentálok erről egy gondolatébresztő listát), ami remekül bemutatja a kockamunkásokkal történő működést egy társasjátékban, az interakció is kellemes, talán az egyetlen gyengéje az, hogy négy-öt fővel jó csak igazán.

Dr. Fondor és az idő fellegvára (6,6): Egy nem túl komplex, de szórakoztató családi koop játék, ami kellő kihívást biztosít, de azért teljesíthető a kitűzött cél. Induló játéknak tökéletes, ha valaki kacérkodik a műfaj megismerésével.

Jórvík (6,8): Munkások lehelyezésével licitálunk, majd gyűjtögetjük a pontot érő kártyákat. Szerintem okos, jól szintezhető, a téma mondjuk nem az erőssége, de az élményből ez nem von le sokat szerencsére.

i KNOW (6,4): Egy modern csavarral megtoldott kvízjáték, ahol passzívan is szerezhetünk pontokat, ha jól tippelünk az ellenfeleink tudását illetően. Szerintem kellenek az ilyen okos modern műveltségi játékok is, mi nagyon kedveljük.

Nekem nagyon sokáig a Nippon volt ilyen, de végül sikerült beszerezni egy kedves fórumtársunk segítségével. De a hosszan tartó vágyakozás és persze a játék minősége miatt is minden nap ünnep, amikor asztalra kerül. Természetesen van pár cím amit szintén szeretnék még beszerezni:

1. Rurik: Dawn of Kiev

Szintén egy OOP cím, ha bárhol csoportos rendelés, vagy valami lehetőség adódik külföldi webshopok megtámadására, akkor ezt a játékot keresem először, eddig nem túl sok sikerrel. Lehet, hogy itt is a BGG store lesz a megoldás, amint szabadul fel némi hely itthon.

2. Bruges: The City on the Zwin

Ritka kiegészítő Feld bácsi klasszikusához, de szeretném, ha öt fővel is tudnánk nyüstölni a játékot, azt pedig csak ennek beszerzésével lehet megoldani. Sajnos igen megkérik az árát a használt példányoknak is, ráadásul nincs is sok jelenleg a használt piacon.

3. Backyard Chickens

Egy viszonylag egyszerű, csirkék tartását szimuláló játék, amit azért szeretnék megszerezni, mert a családban van, aki hatalmas nosztalgia faktorral tekint vissza azokra az időkre, amikor még gyerekkorában voltak csirkéik, ezt szeretném neki kicsit "visszaidézni" a játékasztalon. Elég nehezen fellelhető ő is sajnos.

4. Amsterdam (magyar verzió)

Ebből az újrakiadásból mindenképp szeretnék egy magyar példányt, ezért is örültem nagyon a hírnek, hogy a Queen Games kiadásat ezentúl a Reflexshop karolja föl hazánkban, mert így jóval nagyobb esélyt látok ennek a vágyálomnak a beteljesülésére.

Igen, sajnos elég sokáig nem nagyon volt hozzáférhető kis hazánkban, most viszont egy ideje elérhető már a Metagame áldásos tevékenységének köszönhetően, a sorozat több részével együtt. Ezért gondoltam, hogy érdemes lehet bemutatni, hátha valakinek segít eldönteni, hogy fektessen időt és pénzt ebbe a játékba, vagy inkább ne (na meg persze nagy kedvencem is).

Illetve talán ha valakinek sok a Speakeasy bármilyen téren, mert árban, komplexitásban a Lacerda játékok elég durvák szoktak lenni, mégis a témát illetően keresne játékot, ez jó választás lehet számára.

Ez egy szimulációs játék, egy összetett működést próbál reprezentálni az asztalon, ezt szerintem zseniálisan megteszi. Próbáld meg ezen a szemüvegen keresztül szemlélni (amit a készítők is ajánlanak) és egyből más lesz a leányzó fekvése!

Kő kemény heavy euro napon vagyunk túl két másik kollégával.

1. Clinic

A 40 perces szabálymagyarázat után meglepően hamar letisztult és élvezetessé vált. A hangulata, tematikája szimpatikus abszolút, talán most először volt velem életemben, hogy a grafika hidegsége és egzakt megjelenítése rontotta a témába való beleélés lehetőségét számomra. Elismerem Ian O'Toole mester munkásságát, de szubjektíve nagyon nem tartotik a kedvenceim közé.
Maga a játék jó kis akcióválasztással zakatol 6 fordulón keresztül, ahol a pénz és az emberi erőforrás is kardinális kérdés, utóbbi segítségével gyógyítás útján szerezhetjük az előbbit, amiből győzelmi pontokat vásárolhatunk. A pénz menedzsment nagyon jól van megvalósítva benne, amit a körünkben megkerestünk, csak azt költhetjük pontra, a maradék a passzív jövedelembe kerül, amiből ezt nem tehetjük már meg. Komoly számolgatás, de remek flow végig, az interakció csak a bábuk elvétele során van meg, az lehetne kicsit magasabb. Kell vele még pár alkalom, nem adja könnyen magát, de szórakoztató!

2. A tudattalan mélyén

Nagyon vártam az egyedi téma miatt, ami ráadásul nagyon érdekel is. Csibu szabálymagyarázó videójának köszönhetően itt kevesebb, mint fél óra alatt ledaráltam a lényeget, a játékidő azonban még így is 4 órára sikeredett három fővel.
Igazi újhullámos euro, annak minden szépségével és zavaró tényezőjével. Nagyon hosszú kombóláncokra épül a játék, exponenciálisan növekszünk benne, így ez egyre több időt vesz majd igénybe. Adó természetű, de nem idegesítően ergyán kapunk mindent, ha nem matekozzuk ki, akkor nem megyünk sokra a bónuszokkal. A téma úgy érzem némileg fel lett áldozva a "heavység" oltárán, és vannak olyan mechanikák is benne, amik abszolút nem kellenének bele (pl. többségszerzés a bécsi kerületekben).
A gyógyítás rész zseniális benne, az tetszett a legjobban. Őt is nyüstölöm még egy pár alkalommal majd, mert alapvetően egy jó játék, ami talán túl sokat akar markolni egyszerre. Meglátjuk ezt levetkőzi-e a későbbiekben.

A Bellwether Games több horgászati témájú játékot is dobott piacra, mint a Freshwater Fly vagy a Coldwater Crown. Ezek nem olyan komplexek, mint az Ark Nova, de a halak megjelennek benne családi közép-felső összetettség mellett.

A Pacific Ocean még egyszerűbb kis kártyajáték, Fesztáv jellegű kártyákkal, valamint a Vagabundnál nemrég megjelent Halkonzerv bt. is ide tartozik, ő sem túl komplex, de a tenger és a tenger élőlényei nagy szerepet kapnak benne.

Érdekes valóban, hogy nagyjából minden játék amit találtam a témában 3,00 alatti a BGG összetettségmérője szerint. Valahogy komolyabb hangvételű játékok nem nagyon születtek eddig a témában.

Ez nagyon jó hír szerintem, a Piatnik sajnos az elmúlt 2-3 évben eléggé elengedte kiadások terén ezt a vonalat, pedig a Queen Games igen jó játékokat szokott a nemzetközi piacra dobni. A Reflexshop elég aktív az én tapasztalataim szerint, szóval jól is elsülhet ez az új partnerség a két cég között.

A komplexebb Queen Games játékokat én kifejezetten várom e hír hallatán, nem sok kapott magyar megjelenést sajnos eddig. Az Amsterdamot például nagyon szeretném én is a polcomon tudni, ha ezt pedig magyarul tehetném meg, az külön boldogsággal töltene el.

A családi kategóriát illetően szerintem nincs ok az aggodalomra, hihetetlenül széles a kínálat a Queen Games játékokat illetően, szerintem biztosan könnyedebb címek is fognak jönni továbbra is, hiszen ez is az egyik olyan profiljuk, amit mindig előtérben tartottak az elmúlt években. A Reflex meg amúgy is nagy mestere a nem túl magas komplexitású játékok megjelentetésének, néha talán túlságosan is tartalmatlan címekben látnak fantáziát, de ez persze megítélés kérdése. Szerintem szimplán gazdasági okok fognak dönteni ezen a vonalon, amiben látnak fantáziát, az jönni fog magyarul a Queen portfólióból, amiben kevésbé, az pedig nem. Viszont az az érzésem, hogy a Reflexshop jobban monitorozza a vevőkörét, mint a Piatnik, így akár mi magunk is helyezhetünk egy kis nyomást rájuk bizonyos címeket illetően.

Meglátjuk, ezek mind csak feltételezések részemről, de abszolút megörültem, mikor olvastam a bejegyzésed erről a hírről! 😉

Utolsó kiegészítés:

Kartográfusok: 5 főnél nagyobb játékosszámmal csak gyerekekkel játszottam, nem volt rossz, de továbbra sem hozza nekem a "társasjátékkal játszom" élményt, inkább amolyan bingó feelingem van mindig közben.

Új címek:

Love Letter Big Box: A régebbi kiadás ebben a formában, a kiegészítővel együtt 8 fővel is működik, szerintem így is zseniális, nekem sokkal jobban tetszik, mint a szütyős újrakiadás.

Igen+Igen és?: Nagy közutálatnak örvend ez a termékcsalád, én továbbra is kiállok mellette, ezzel a két dobozzal már 12 a max játékosszám, jó beszélgetéseket, érdekes észrevételeket, tartalmas időtöltést adott eddig mindig, bárkivel is játszottam (család, tanítványok, barátok).

Dracula's Feast: Egyszerű, gyors, és annyir karater van benne, hogy ez a variable player power mechanika új szintre emeli a dedukciót is a játékban. Teljesen máshogy kell játszani, annak fényében, hogy milyen szereplők kerülnek kiosztásra, ami nagyon izgalmas, végig feszült szitukat okoz. Méltatlanul alulértékelt cím!

Pár könnyedebb, tartalmilag gyengébb cím:

What Do You Meme?: Jó társasággal, gyerekekkel (egy kis cenzúra után persze) jól tud működni, nagyon vicces helyzetek tudnak generálódni benne, de messze nem ő a legjobb party játék.

Shit Happens: Ugyanez a kategória, jókor, jó helyen alaklmazva nagyon vicces perceket tud okozni, de túl komoly élményt nem szabad tőle várni. Viszont érdekes, hogy mennyire jól fogadta egy spicces legénybúcsús társaság, és akár az ötödikes tanítványaim is (utóbbi esetben persze megint kikerült a lapok egy része).

Érthető ha valaki ezzel a két címmel nem feltétlenül tud együtt rezonálni, kicsit talán devalválják is a party játék kategóriát, de a közösség összehozására mindenképpen alkalmasak, főleg ha nem várunk túl sokat abban a helyzetben a játéktól magától. Arra vannak szerencsére más opciók, a csapat itt nagyon jól összeszedte az erre potens címeket! 😉

Ez is egy jó kis téma, én is keresem az ilyen játékokat, mert gyakran játszatok gyerekeket, és sokszor kell olyan játék, ami 10+ főt le tud fedni. Ebben a tematikában a címek nagy többsége a party játékok és a titkos szerepes megfejtések közé tartozik, utóbbi nagy kedvencem egyébként. Kiegészítéseket is tennék, és pár újat is ajánlanék ha megengeditek!

Kiegészítések:

Top 10: Nagyon szórakoztató, de megosztó cím, ahogy azt már sokszor kiemeltük, a nagyobb játékosszám valóban csökkenti a győzelmi esélyeket, de ahogy Kicsianiko is megjegyezte, egy nyitott társasággal parádés élmény tud lenni.

Álarcosbál: Nekem is megvan, mi is kedveljük, de itt 7-8 főnél följebb nem szoktunk menni, mert 10-13 játékossal már elég káoszos valóban. Lehet, hogy ha kicsit több játszmánk lenne benne egy fix nagy társasággal, akkor ez az állítás megcáfolódna, jelenleg kevés az összehasonlítási alapom.

Kaméleon: Gyerekekkel kifejezetten jó élmény játszani, 10-15 évesekkel néztem meg leginkább, velük nagyon jól működött, felnőtt társasággal nem feltétlenül őt venném le a polcról, ha party játékra vágynánk.

Avalon: Nagy kedvencem, sokszor játszuk a családdal, egyszerű, de okos titkos szerepes játék, amiben a megtévesztésen, blöffölésen van a hangsúly. A hangulata remek, viszont sok játék után kialakulnak benne bizonyos taktikák, amik kicsit egysíkúvá tudják tenni, így érdemes variálgatni a játékosszámokat, úgy érzékeltem ez megoldja ezt a problémát. Ha viszont mondjuk mindig öten toljuk, akkor már sakkszerű kezdő "nyitások" vannak a legtöbbször.

Bang játékcsalád: Kicsit már elcsépeltnek érzem ezt a történetet, rengeteg bőrt lehúztak erről a történetről. Az alap és a Dodge City van meg nekem, egyetemista koromban hatalmas élményt nyújtott nekem és a társaságnak egyaránt, mára kicsit megfáradtnak érzem, de kezdőkkel, gyerekekkel jó szokott lenni még mindig. A kiesés kicsit kedvezőtlen dolog benne, a kiegek meg valahogy annyira nem vonzanak, hogy befektessek egy olyanba, ami ezt némileg orvosolja.

Szuper téma, én itt különválasztanám a deluxe és a basic kiadású játékokat, és inkább utóbbi kategóriából jelölnék játékokat, mert úgy érzem az nagyobb szó, ha egy sima alapjáték üti meg bármilyen értelemben ezt a szintet.

Utazás a múltba: Egyetértek teljesen, pompás anyagminőség, és tényleg nagyon jó az insert is.

Azul mini: Szerintem a legjobban sikerült mini kiadása egy nagydobozos alapverziónak, kompakt, a csúszásmentes tábla szerintem jobb, mint az eredetiben, a pontcsúszka is kellenes újítás, sokkal többször visszük magunkkal, amióta itt sikerült megnyernem 23-ban talán.

Glory: A Game of Knights: A tábla már önmagában esztétikai örömmel ajándékoz meg minden játékalkalomkor, mégis a lapokat emelném ki, bőven a legjobb tapintású kártyaszövet amivel valaha találkoztam.

Santa Monica: Az egyik legjobb grafikai megjelenésű játék számomra, de nem a rajzok minősége miatt, hanem a színskála nagyon változatos és valóban strand hangulatot teremtő használata miatt.

Tzolkin: A grafika maga szerintem nem sikerült túl szépre, de a rondella maja díszítésekkel páratlan asztalképet teremt. Egyszer nagyon szeretném kifestetni a saját példányom kerekeit.

Viticulture: Stonemaier Games játékokat tekintve lehet csalódni, ha ezt a szegmenst vizsgáljuk náluk? Szerintem nem, minden játékuk megjelenése és komponens minősége egészen más szint (mondjuk ezt meg is kell fizetnünk nem kicsit).

Arnak elveszett romjai: Na itt viszont meglepően jó a minőség a kiadóhoz képest, a Czech Games Edition azért kiadott már pár grafikailag teljesen félrement címet, engem nagyon meglepett, mikor kipróbáltam az Arnakot, hogy ezt a szintet is tudják produkálni.

Eclipse: Second Dawn for the Galaxy: Az insert itt is rendkívül praktikus és könnyíti a kipakolást, az anyagminőség jó, de a megjelenését nem mondanám kiemelkedőnek, a játékostáblák viszont valamiért nagyon tetszettek nekem, mind megjelenés, mind funkcionalitás terén.

Nagyon jó témafelvetés, viszont lehet, hogy célszerű lenne szűkíteni, mert rengeteg játék használ kockát. Az egyszerű dobunk-lépünk, a wargame, az amerik java része, vagy éppen a kockamunkás eurók. Nekem ezek közül a legutóbbi nagy kedvenc mechanizmusom, így ilyeneket hoznék, de nem zárkózom el a többitől sem.

Marco Polo

Az első nagy ugrásom volt a középnehéz kategóriába, azóta is nagyon kedvelem. A kockák központi szerepben, és bizony sokszor újra kell döbni őket, ha végre akarja hajtani a legjobb hatásfokon az akciókat az ember. Szűk, sokszor galád, de remek játék.

Grand Austria Hotel

Szintén Luciani, szintén egy egyedi témájú, kocka pool akció választásos, játék egy kis "tabló építéssel" (staff kártyák). A téma remekül jön, és nem is olyan könnyű egy hotelt működtetni mindig!

Troyes

Talán ebben van a kockás zsánereim közül a legnagyobb interakció, rengeteg út van benne, kombó láncok tömkelege. A grafika kicsit csúnyácska nekem, de a játék pompás!

Monasterium

Innovatív ötlet, hogy a játékosok alakítják ki a poolt a kockák draftolásával, nem pedig csak dobunk és letesszük a kockákat a dobott érték szerint. Hátránya, hogy csak 2-3 fővel tud jól működni.

Vienna

Remek gateway játék ebben a kategóriában, családi felső kategória, de jó benne az interakció és a mechanizmusai is jól össze vannak csiszolva. A kockamunkás játékokba ezzel be lehet húzni a kevésbé tapasztaltakat, nálunk mindmáig alapmű.

Tiletum

Én is csípem, tetszik a rendszer amiben aktiváljuk és használjuk a kockákat, nem nagyon találkoztam még hasonlóval.

A légi társaság

Végre egy titkos információval dolgozó kooperatív játék, kifejezetten tetszenek a pöttyök helyett számokkal dolgozó kockák.

Castles of Burgundy

Manapság divatos nem szeretni ezt a játékot, én azonban favorizálom továbbra is, igazi klasszikus Feld. Mondjuk 350 játék után már nem nyújt akkora örömöt, mint eddig, de szívesen játszom vele továbbra is. Itt is jól kell machinálni a kockákat, ha a megfelelő lapkára fáj a fogunk, vagy fontos éppen árut eladni.

1. Mit szóltok ahhoz, ha valaki egyszerre válik meg a teljes gyűjteményétől?

Szerintem ez az élethelyzetben bekövetkező változás esetén könnyen előfordulhat, de hobbi váltás, vagy anyagi megfontolás is állhat a gyűjtemény leépítés mögött. Hol is az összesítő excel táblázat/google forms az eladó játékokról? 😂

2. Sajnáljátok, veszteségnek élitek meg, vagy inkább lehetőségnek, hogy hozzájussatok valami finom darabhoz?

Inkább lehetőségként élem meg, sőt, nem egy játékom származik ilyen "bizniszből". Sajnálni nem sajnálom, mindenkinek az önálló szuverén döntése, mikor és hány játékot ad el. Finoman rá szoktam kérdezni az eladás okára, a legtöbb esetben inkább csak egy-egy játékon adnak túl az emberek, mint egy egész gyűjteményen.

3. Képes lennél-e megválni a teljes gyűjteményedtől, ha igen, akkor milyen ok kellene hozzá?

Nem tudnék megválni tőle, anyagi csőd közelsége, vagy valami más tragikus állapot lehetne/körülmény csak az eladás oka.

4. Ha mondjuk csak 20 társasjátékot tarthatnál meg, mik lennének azok?

Nem sorrendben jelenleg ez a húsz játék lenne, de könnyen meglehet, hogy holnap már egy kicsit máshogy nézne ki ez a felsorolás: Fesztáv, Grand Austria Hotel, Holtak Tele, Chinatown, Messina 1347, Legacy: The Testament of Duke de Crecy, Forum Trajanum, Az utolsó erőd, Vienna, Azul, 7 Csoda párbaj, Viticulture, A légi társaság, Castles of Burgundy, Elvetemült veteményes, A Watergate-ügy, Hallertau, Freedom: The Undergroung Railroad, Az erdő, Modern Art.

Teljesen egyetértek az érveiddel! Szinte minden játékosszámmal játszottam már a Sushi go-t, valóban nem ketten a legjobb, de működik így is. A party edition előnye, hogy rengeteg módon kombinálhatjuk a különböző ételeket (ezt mindig meg is tesszük), nem feltétlenül kell az ajánlást követni, de két főre is kisakkozható egy olyan menü, ami teljesen élvezetes játékalkalmat fog eredményezni.

Életünket nagyon durván hatják át nap mint nap a marketing hazugságok. Társasjátékokkal kapcsolatban nem hallottam még, de validnak gondolom, nyilván ez is egy iparág, nem lehet leválasztani róla ezt a dolgot. De ennyi erővel a társasjátékok 50-60%-a hazudik nekünk, és ezért ez valóban egy erős, szerintem kicsit sarkos kijelentés is. Most már mindenre van igény, szóló módra, két játékos variánsra, nyolc-tíz játékossal is nyüstölhető játékokra, persze, hogy aki ennek a játéknak az eladásától reméli a profitot, az meg fogja lépni ezt. De nem gondolom ezt olyan hazugságnak, mint amikor a kávé forgalmazó mindenféle harmonikus pillanatokkal akarja elpasszolni a koffeint tartalmazó serkentőként használt alapanyagát, vagy mikor a fogkrémgyártó a "repair" feliratokkal reklámozza a termékét.

Rengeteg ajánlás van már, hogy melyik játék milyen játékosszámmal működik jól, pont az ilyen helyzetek elkerülése végett azt hiszem. Nem minden esetben értek egyet velük, de kiindulásnak jó lehet. Az Azul is teljesen más két fővel, mint hárman-négyen (szerintem úgy sem rossz, de ketten más kategória). A Hegemony-t gyakorlatilag felesleges is elővenni, ha nem vagytok négyen, a játék alapjait elsajátítani talán megérheti ketten vagy hárman is, de nem lesz ugyanaz az élmény. Az Elvetemült veteményes két fővel rendkívül szórakoztató, de már hárman is bűn rossz, elhúzódó katyvasszá válik. Akkor ezek a készítők, kiadók mind hazudtak és átvertek minket? Középszerű lett a játékuk, mert egy játékosszámmal kevésbé működik, mint egy másikkal? Ezt én abszolút nem gondolnám és tartózkodnék az ilyen kijelentésektől!

The Purist, és az erősségek-gyengeségek skálan szinte tökéletesen egyet is értek mindennel! 😂

Egyedül a "Bad at explaining games to non-board gamers" rész nem stimmel, már több játékot megtanítottam jól, a nem társasjátékos családomnak és diákjaimnak is, tehát ellenpéldával tudom cáfolni ezt a sztereotípiát!

Szabálytanító/Szabálytanuló - Teljes mértékben szabálytanító vagyok, leginkább azért mert kicsit kényszeres vagyok a témát illetően. Mérhetetlenül frusztrál amikor nem teljesen szabályosan játszunk egy játékot, mert felületesen adta át valaki a szabályt. Ezt kiküszöbölni úgy tudom leginkább, ha én tanulom meg a szabályt. Nem a kedvenc részem a szabálytanulás, de egyre könnyebben megy a rutinnak köszönhetően.

Felőlem játszhatunk/Játszani jöttél? - Pár éve még 50-50% lett volna, de azóta abszolút a második. Bár mostanában már nem akarom feltétlenül beépíteni minden baráti és családi találkozóba a társasjátékozást.

Építész/Versengő - Itt nem tudok egyértelműen elköteleződni egyik vagy másik mellett, olyan 70-30%-os arányban jelenik meg ez nálam, és az építész típus van többségben.

Tesztelő/Sodródó - Ennél a kategóriánál még inkább ide is és oda is tartozom, talán a 60-40 lenne a legmegfelelőbb felosztás a tesztelő archetípus javára. Kifejezetten sodródónak nem mondanám magam, de nagyon intuitív játékos vagyok, aki ha lát pár szimpatikus lehetőséget azt a legtöbbször megragadja. A tesztelőhöz rendelt játék leíró és vizsgáló folyamatok hoznak leginkább lázba ebből a szegmensből.

Euro/Ameri - Sok nagy kedvenc ameri játékom van, de itt inkább az euró játékok felé hajlok, itt is a 70-30-as felosztás jellemez leginkább.

Gyűjtő/Örök szerelmes - Abszolút 100%-ig hörcsög pofájú gyűjtő vagyok! A kiegészítőkkel együtt lassan 200 játékom lesz otthon és mivel csak 42 négyzetméterrel gazdálkodom, már kezd a szabad hely rovására menni a dolog. Nagyon vonzanak az OOP címek, ezekre általában hamar lecsapok, főleg ha valami miatt kerestem is őket előzetesen. Több kiadást ugyanabból a játékból nem szoktam beszerezni, ha ilyen lenne, akkor valamelyiknek mennie kéne, és nagy valószínűséggel a ritkább maradna a polcon. Sajnos sok játékot hónapokig, akár évekig is érlelek a polcon, mire előkerülnek, erről próbálok leszokni, mostanában valamennyire sikerül is régen meglévő címeket kipróbálni.

Újabb két hét telt el, ismét két újdonságot néztem meg az ötödikes társasjáték szakkörös csapatommal.

Most kicsit változtattam a megközelítésen, és úgy próbáltam a bevonódást jobban elősegíteni, hogy a gyerekek tanították a szabályt egymásnak, és nekem is. Első alkalommal én vittem be a "Nem én voltam!" című kis kártyás memóriára és gyorsaságra építő mókás játékot, ezt az egyik delikvens ismerte, így átruháztam rá a szabálytanítást, és nagyon ügyesen meg is oldotta a dolgot. Le is ment egy teljes játék, ami egész jó szintet ütött már meg, bár sajnos néhányszor szólnom kellett, hogy a játékhoz tartozó kártyákat szeretném olyan formában elpakolni az óra végén, ahogy azt átadtam nekik. Ezen kívül olyan is történt, hogy kisodorták egymás kezéből a lapokat, ha éppen nem nekik sikerült először a halom tetejére csapni a megfelelő kártyát. Sajnos nagyon fejletlen még a játékkultúra náluk, de már javuló a tendencia határozottan.

Ezen a héten az egyik gyerkőc a Top 10-t hozta el magával és ő is tanította meg a többieknek. Némi korrekciót kellett eszközölni, mert voltak pontatlanságok a magyarázatában, de örülök, hogy nyitott volt egyáltalán a dologra. Ebből két parti is belefért 45 percbe, ugyan egyszer sem nyertünk, de a gyerekek és én is remekül szórakoztunk. Érdekes látni mindig, hogy mennyire más különböző személyeknél a maximum vagy ahhoz közeli számhoz tartozó mutogatás, asszociáció, illetve ugyanez csak a minimum részén a skálának való értelmezése, megvalósítása. Mivel nem összeszokott feltétlenül a társaság, több osztályból vannak, nem voltak illúzióim, hogy elsőre sikerülni fog majd megnyerni a játékot, de nagyon könnyed, szórakoztató perceket okozott számunkra ez a játék. Nagyon kár, hogy ennyire megosztó, leginkább a teljesen félrement dizájn miatt, ez a játék jóval több, mint amit a grafikai megvalósítás sejtet a dobozon. Nagyon alacsony belépési küszöböt kell megugorni hozzá, viszont igazi party játék élménnyel ajándékoz meg minket cserébe. Gyerekekkel is ajánlom!