10 társasjáték, amit egyedül is jó játszani [Gamestar]

Értem a Marvel példádat. Ebben az esetben az egyértelmű kiszámíthatóságot a randomitás borítja meg, így nincs "nyerő" stratégia. Ez jó, tetszik! Köszi! Jobban zavarna az olyan, hogy tulajdonképpen van egy lépésem, és arra az automatának van egy/több válasza, mert ez ekkor már számolható, és ha megvan a matek, unalmas lesz.

Fura módon, az egyébként nagyon is random Bandidonak is van a nyerési esélyt jelentősen növelő módszere, stratégiája, pedig csak egy puzzle, és tényleg totál random. Mégis, a káoszban is van szabály, amivel lehet kalkulálni, és ezt a javadra lehet fordítani.

Köszi! Munkámból kifolyólag napi 8 órát ülök gép előtt, így a játékhoz szükséges koncentrációt már nem tölteném tovább a szemem rontásával 🙂

Sokat még én sem társasoztam egyedül és van pár játék amihez írták, hogy kifejezetten jól van megoldva. De mivel az egyfős játékok esetében vagy egy aitoma vagy mondhatni magad ellen játszol igazából a lehetőségek szerintem viszonylag végesek. Sőt talán a magam túlszárnyalásában van a legnagyobb fanatizmus lehetősége mert én úgy gondolom, hogy az automát idővel kiismered egy komplex játék esetében is. Ami alatt azt értem, hogy több variáció vezethet a győzelemhez mondjuk egy erős ellentét a kinevet a végénhez képest.

A másik ami szerintem ezeket talán színezheti a szerencsefaktor ha van ilyen solo egyáltalán meg persze az se árt ha ezt kifejezetten szereti valaki.

Bár van gondolatom kipróbálni ilyeneket összességében egy solo játékhoz nagyobb eséllyel választanék pc-t szerintem. Főleg hosszútávon.

Még nem játszottam sok ilyet, talán a Marvel Champions idesorolható, de én nem látom ezt a csaló módot. Én erre inkább úgy tekintek, mint egy puzzle, amit ki kell találni hogyan kell megoldani. Azért az automaták nem úgy működnek, mint a játékosok, nem egy kifejezett OP stratégiát visznek véghez. Mondjuk én nem ülnék le még társaságban se játszani egy játékot, amiben van egy darab nyerő stratégia. Én szeretem úgy nézni, hogy milyen lehetőségei vannak az ellenfélnek, hol zárhat ki, mit vehet el előlem, hogyan tudok ezek közül priorizálni.

De, hogy ne csak így általánosságban beszéljek mondom milyen ez a Marvel championsban. Ott ugye az ellenfél egy automata, amit lehet variálni. Választasz egy főgonoszt, akinek a paklijában van bizonyos számú kártya. Nyilván jó, ha tudod, hogy nagyjából hány darab kártya van, milyen megosztásban vannak azok. Sok ellenfél van, aki ellen védekezni kell? Sok event van, amit más fajta módon lehet semlegesíteni? Tudja magát updgradelni? Gyorsan kipörgeti a paklit minél gyorsabban le kell gyűrni vagy építhetsz egy hatékony enginet egy nagy végjátékhoz? Aztán emellé teszel még szintén plusz variálható lapokat, amik megint újabb rétegeket adnak ezekhez a kérdésekhez. És akkor ugye ebből a pakliból fogsz húzni véletlenszerűen, néha a kártyák szövegét olvasva, néha a rajta lévő ikonokat hozzáadva a támadó értékhez.

Ha ezt így összerakod és értelmezed, akkor tudsz ellene paklit építeni illetve azt megfelelően játszani a játék során. Nyilván itt "más játékot játszik" az automata, mint te, de ahogy én nézegettem az automata ellenfél elleni szóló módokat többfős játéknál ott is hasonlóan van megoldva. Ugyanazt a szabályrendszert alkalmazza kicsit más keretekkel vagy más célokkal. Ha jól meg van csinálva ez egy tök új rétege a játéknak, nem pedig olyan, mintha a haverodat helyettesítenéd egy ügyesebb és okosabb játékossal.

A Jem bedobása jó ötlet volt, eddig elkerülte a figyelmem. Köszi!

Átolvasva az adott magazint befészkelte magát egy gondolat a fejembe: ha alapvetően egy játék több játékosra van kitalálva, és van benne rejtett információ - ami főleg kompetitív játékokra igaz -, és ehhez készítenek egy automatát, ami megpróbálja az ellenfelet szimulálni, akkor vajon az adott játékban van-e nyerő stratégia? Vagy a gép csak azért kihívás, mert "csaló" üzemmódban működik?

Eddig még csak olyan solo-kat játszottam, ahol a játék vagy kifejezetten ilyen, vagy nyílt koop (pl. Pandemic, Horrified), így nem tudom megítélni a kérdést. Ti hogy látjátok?

Én nem igazán tudom elképzelni, hogy solo módban játsszam társast. Kivétel volt a Troyes és az Era of tribes. Olyan fura, hogy egymaga pakolgatja az ember a cuccot. Ha nagyon társasozni akarok, és nincs játékostárs, akkor irány a boardgamearena, ahol a világ számos pontjáról találhatok ellenfeleket.

Azért szerintem ebben a cikkben nem igazán erőltetették meg magukat a Gamestarosok, elég sok olyan játék van benne, amit elméletben lehet játszani egyedül, de nem hiszem, hogy igazán jó élményt adnának.

Kartográfusok szerintem társaságban is elég könnyed élmény, talán pont arra jó, hogy nem veszi el a figyelmet és lehet közben sörözni és dumálni. Persze egyedül lehet szórakozni a puzzle-el, de szerintem annyira nagy kihívást nem ad, hogy többször nekiálljon az ember.

A Pandemicnél is kicsit csalásnak érzem az egyedül játszást, ennyi erővel minden játékot lehet egyedül játszani, csak te irányítasz mindent karaktert, itt egy kicsit kiszúrsz magaddal, ott meg helyzetbe hozod magad...

Talán meríthettek volna mélyebben is és hozhattak volna érdekesebb játékokat. Főleg úgy, hogy a legutóbbi JEM magazinban is a szóló játék volt a téma, és pár átfedéstől eltekintve szerintem ott sokkal érdekesebb játékok kerültek terítékre. Lehet, hogy titeket is jobban meggyőznének a szóló játék létjogosultságáról. Mert persze társasozni együtt sokkal jobban, főleg olyan játékokkal, amiket ismertek már társaságban és ténylegesen jobbak is, ha interakció van a játékosok között.

Viszont a kifejezetten szóló játékok között nagyon szuper kihívások vannak, amik nem feltétlenül működ(né)nek jobban, ha többen ülnétek az asztal körül.

Próbáltam több játékban az egy személyes módot. Itt rögtön két felé lehetne osztani, ahol az az egyik fajta játékokban több karaktert irányítok, mintha többen játszanánk, így nincs alfa játékos, "mindenki" tudja, hogy mit kell csinálni és amúgy is kooperatív mód van. (pl.: Pandemic)

A másik amikor egy buta automa ellen megy a játék. Ezt nem igazán szeretem, mert itt a "gép" csaló üzemmódban van. Nem kell neki bizonyos dolgokat megcsinálnia, nem vonatkoznak rá a szabályok. Szóval ez nem túl jó.

Van még olyan, hogy szmítógép ellen lehet játszani (pl.: Mars T.F., Scythe, Blood Rage, Pandemic, Hive...) ahol azért egy M.I.-t lealázni tök jó dolog, ezt szeretni szoktam, főleg ha én nyerek és itt a grafika, háttérzene, hangok is fel vannak tuningolva, úgyhogy nagyon nagy élményt ad, nem beszélve arról, hogy tized annyiba kerül mint a dobozos változat. Itt pörög a játék, nem nekem kell pakolgatni a gép helyett és nem lehet "csalni" véletlenül sem. (pl.:Szellemek szigete játékban szinte kétszer annyi időbe kerül a "pakolgatás", mint a saját lépések és baromi könnyű benézni bármit is)

De ugye mint előttem is írták, a társas játék igazából csak másokkal az igazi, ahogy neve is mutatja! Nálunk olyan összejövünk, beszélgetük és játszunk dolog, ahol a játék a fénypont, de az ismerősök, barátok, kollégák, család összehozása a lényeg. Illetve egy kicsit lehet bárkiből szuperhós aki megmenti a világot, vagy egy filmet játszhatunk újra alternatív befejezésekkel, estleg a járvány helyzetet kezeljük jobban mint ez a valóságban történt (hozzá teszem, hogy ezt igazán nem nehéz), estleg csak visszamegyünk a kőkorszakba dínókkal és más törzsekkel harcolni vagy sorolhatnám itt a végtelen listát az egész történelmen és kitalált világokon keresztül.

Elég régen játszottam egyedül is meg mással is de mivel a lépés nem úgy jön ki nálam is kezdenek felértékelődni az egyszemélyes játékmódú társasok.

Szerencsére pár cím megvan a listából is.

Én eddig a pandemicet próbáltam párx, nekem több fő irányításakor a nagy gondolkodások és előregondolkodások közt néha sikerült elveszteni a fonalat, hogy akkor most melyik is jön???😅

A mars egyszemélyes módjával tulajdonképp online szembesültem de mire rájöttem, hogy a gép semmit nem fog csinálni már késő volt a győzelmi babérokhoz.

Mindenesetre az adminisztráció miatt a gépi verzió talán jobb bár maga a játékmód nekem annyira nem jött be..

A kartográfusoknak alapból sem vagyok őrült szerelmese és bár tudok az egyszemélyes változatról az az én agyamba társasági játékként regisztrálódott. Ezzel itt pont is van az ügyön.

A tiltott sorozat első része van meg, a sziget. Ez volt az első koop játékom és nagyon vártam. Sajnos az alap mód nagyon gyenge, kèsőbb neki ültünk és húztuk feljebb a nehézséget, akkor már izzasztott. Azt hiszem a hétvégén neki is fekszek, ha már megvan és megpróbálom kimaxolni.

Ami fura, hogy a nyugati királyság nem kapott helyet a listán pedig többször olvastam, hogy jó.

Nálam ő még várja a védőket és a kibontást.

Szabálytanuláshoz én annyira nem használom. Van, hogy kipakolom, hogy jobban rögzüljön de összességében úgy érzem előnyhöz juttat és próbajáték ide v oda én élvezni akarom a meccset.🤣

A bűnügyi krónikákon sokat gondolkodtam de mivel azt mindenki szereti... Nos így magamat ejteném ki a közösből... Ami nem akkora buli.

Nekem nem volt szerencsém eddig egyik Pandemic legacy játékhoz sem. Nincs olyan baráti kör, akivel végig tudnánk játszani, a srácaimat meg annyira nem érdekli. Sőt a csapat, akikkel 1-2 havonta talán sikerül egy-egy estére asztal mellé ülni, ők is elég szórt ízlésű játékosok. Többnyire euro persze, meg inkább tabló/mechanizmus építők. Nekem a melóm eléggé gondolkodtató, így az agyégetésre, az intenzív koncentrációra már sok kedvem nincs - főleg egy húzós nap után. Talán ezért is van, hogy a Mars Terraformálása számomra túl hosszú ahhoz, amit kínál. Megvettem az Ares-t, de még nem játszottunk vele. Azt gondolom, ha a paklit okosabban építették volna fel, akár kevesebb lappal, kiegyenlítettebb képességekkel, netán szakaszokra bontották volna, a döntések is egyszerűbbek, de kiélezettébek lehetnének, így a játékmenet gyorsabb lehetne.

Most Dice Throne S2, S1Rerolled szokott hétvégén előkerülni. Nem agyégetés, de azért ésszel kell vele játszani - bár hasonló játék picit kevesebb szerencsével, több taktikával jobban tetszene Szeretem, ha vannak egyedi képességek, azok ülnek a témára, sőt magát a "karaktered" is lehet fejleszteni - de a szerepjátékokat pl. egyáltalán nem szeretem. A DT-re visszatérve, az Adventures itthon nem kapható, és a mostani dollár és euro árfolyam és szállítási költségek mellett nem biztos, hogy ér annyit. De lehet egyedül játszani 😃

Végre valaki aki szereti a Pandemic-et, én is nagy fun vagyok 😀 (Ha egyedül játszol akkor tuti, hogy nem zavar benne az ALFA jtátékos megjelenése. ) 🐺...

Lassan végig érünk a Pandemic legacy 0. évad -on .... Alig várom, hogy kiderüljön ki trükközik... Remélem mindenki életben marad a Mocsár osztagból...

Szerintem a Mars Terraformálása is teljesen jó egyedül én szeretem azt is.

A Ghost Stories-on nem csodálom hogy szidod magad én az unokájával szoktam játszani. Az utolsó erőddel állítólag az három fokkal könnyebb, de hát az is nagyon nagyon nehéz. Mondjuk van néha hogy legyőzöm a játékot🤓 és az olyan jó érzés. Vannak kedvenc karaktereim benne, velük könnyebb...

Tehát nem is olyna rossz egyedül játszani, én mostaában kifejezetten keresem is azokat a játékokat aminek a dobozán rajta van, hogy 1 fővel is játszható.

Maximálisan egyetértek veled! Én a fenti listából csak Pandemic-kel játszottam szólóban. A Mars meg sem fordult a fejemben - de nem is nagyon kedvelem. Sajons az Arnak nem jött be. A Tiltott sivatag helyett a Tiltott sziget volt még anno asztalon. A többi játék itt nem vonz.

Mivel nagy kedvencem nekem is a Pandemic - én 3 karakterrel szoktam, így ez a kiegekkel, vagy a variánsai szoktak előkerülni: a Warcraft, a Reign of Cthulhu. De szívesen bontom fel a Horrified-ot is. Néha ez jobban is tetszik, mert rövidebb, az ellenfeleket is tudom variálni.

Ha csak 10 percre ki akarok kapcsolni, akkor szoktam elővenni a Bandido-t, vagy a Mashowe: an Orkney Saga-t. Egy időben a Set a Watch is jó időtöltés volt, ez mondjuk már közelebb van az órához játékidőben.

Számomra egyedül játszani az utóbbi időben brain reset, és ritán fogok bele hosszabb idejűbe egyedül, mert legtöbbjéről egy idő után számomra eltűnik a téma, és csak egy puzzle marad. A bonyolultabbnak meg sok szabálya van, és ha kicsit is nehéz, könnyű megfeledkezni egyik-másik lehetőségről, aztán csak szidom magam 🙂. Így jártam pl. a Ghost Stories-zal.

Egyedül játszani... nekem olyan fura volt eleinte, de hát a pandémia felborította a társadalmat elég rendesen. Számítógépen meg valahogy már nem szeretek játszani. Gondolkodtam a Tabletopia-n, de én amolyan old-school vagyok, szeretem megtapogatni, kézbefogni a dolgokat. A könyvekkel is így vagyok. Rituálé? Birtoklás? Talán. De valahogy más érzés kapcsolódik hozzá... olyan lecsendesült.

Én is szoktam egyedül társasozni. Tudom ambivalens dolog de mégis.

Szerintem mint sokan mások én is két dolog miatt játszom egyedül

1. Megtanulni a szabályokat, hogy mire társaságba viszem a játékot gyorsabban és flottul zökkenő mentesen tudjam elmagyarázni a szabályokat. Szabályokat tanulni nem jó szerintem szinte senki nem szereti őket… Én sem szeretem tanulni, de így ha már van egyedül az egyedül játszható módban tapasztalatom akkor könnyebben tudok magyarázni illetve tudom, hogy mi az ami zavaros vagy fura egy szabálykönyvben. Például így csináltam A Mars terraformálásával vagy az AGRICOLÁval. Szerintem mind a kettő legalább közepes nehézségű viszonylag sok szabállyal rendelkező játék. Így meg mind a kettővel gyorsan letudtunk játszani egy-egy tanuló partit és másodikra már élesben ment. Szerintem ezért is lett a társaságban nagy kedvenc az Agricola ( túl azon, hogy alapból is egy jó játék )

1. Azért játszom egyedül a társassal mert, jó dolog játszani., szeretek játszani. Van amikor tök jó egyedül agyalni, egy magam legyőzni a játékot vagy megdönteni az előző eredményem. Én szeretek egyedül Pandemicezni is. Mondjuk annyit "csalok" benne, hogy akkor is négy karaktert irányitok. Mondjuk szerintem így általában könnyebb is, mert nem kell a többiekre figyelni, másoknak a gondolataival azonosulni. Viszont, ha rossz vonalon mész akkor nincs aki visszahozzon és akkor oda az emberiség... 😎

A cikkben szereplő 10-es listából nekem még nem volt szerencsém a Zöldellő mezőkhöz, Calico, Arnak Elveszett romjai és a Szellemek szigetéhez. Az utolsó kettő az szerepel a kívánság listámon, igen csak elől, főleg a Szellemek szigete. Ezt tuti, hogy ki is fogom próbálni egyedül is ha meg lesz.

A cikk többi játékból pedig kettőt kifejezetten szeretek egyedül játszani. A már említett Pandemic és Mars Terraformálást.

Amit egyedül eszembe nem juttna ezek közül az a szabaduló pakli valahogy ahhoz kell a társaság szerintem.

Sajnos A Tiltott Sziget/ Sivatag nekem nem a kedvenceim.........