Át a sivatagon társasjáték

Én se gondolom, hogy lenne kész recept a nyerésre, de érhetik az embert meglepetések. A Dominionban pl. van, ha nincs a királyságban támadó kártya. És az is lehet, hogy bizonyos dolgokkal nem éri meg foglakozni. Az ismeretlen bolygóban pl. nem éri meg a mentőkapszulákat fölszedni. Kivéve, ha olyan vállalatod van, ami extra képességéhez pont a mentőkapszulákat használja. A teljesen nyílt információs játékoknál mindig vannak kezdési variációk, amiket érdemes használni, és vannak, amiket nem, feltehetőleg így van ez a tevékkel is.

Amit blöffnek neveztél, azt én nem nevezném annak, hiszen az ellenfeled is látja milyen lehetőségeid vannak, és el kell döntenie, neki mit érdemes akadályozni. A terület elkerítés leginkább a góra hasonlít, csak itt vannak plusz pontszerzési lehetőségek, ott meg életben kell tartanod az alakzataidat. És mivel ehhez semmi pluszt nem használ, csak a kövek vannak és a tábla, és az is megjegyezhető alakzat, nem egy térkép, ezért felülmúlhatatlan a nemes egyszerűsége. Viszont a tevéken lovagló emberkék játékosabbak. A góban is pont az a legérdekesebb, hogy hol, melyik területen reagálsz az ellenfeled lépésére, netán teljesen új területre lépsz. Úgy sejtem az ÁS-ban is ilyesmi lehet a játék ritmusa.

Engem a ÁS-ban egy kicsit zavar a kinézete. Túl sűrű, túl színes nekem a tábla, kicsit olyan mint a Five Tribes, annak a látványa is sok nekem.

Összességében az ÁS lehet, hogy komplexebb stratégiát igényel, mint az Azul. De talán pont ebben rejlik az Azul egyik zseniális megoldása, hogy feldarabolja a feladatot 5 (esetleg 6) részfeladatra, amik egyenként még mindig elég nehezek ahhoz, hogy bőven legyen mit számolni, de mégse olyan reménytelenül nagy a döntési fa koronája. Ugyanakkor fordulóról fordulóra egyre több pontot lehet szerezni, egyre kevésbé lehet hibázni, és a játék a végén szerzett pontokkal dől el. És nekem ez elég. Tetszik, hogy kisebb darabokra van bontva a feladat, nekem így is bőven ad elég agyalni valót.

Örülök, hogy érdekesnek találod az eszmecserénk. 🤗

Itt megjegyzem, nálunk ez a Kvarccal megszokott. Én általában pikírt vagyok és provokálom, ő meg sztoikusan, elemző módon, és a tőle elvárható elfogultsággal válaszol. Külső szemlélőnek úgy tűnhet, hogy itt aztán nincs fontosabb, mint hogy egyértelműen bebizonyítsuk, az egyik játék rossz, a másik meg nem. Pedig két elég jó játékról van szó, ez vitán felül áll.
Mellesleg, szerintem tökéletes 2 fős játéknak a TtD-t, nem is szeretem több fővel. Elég jó vagyok benne, de az első ötfős játékban legutolsó lettem, mert nem tudtam a ritmust felvenni, hiába játszottam olyanokkal, akiknek a társasjáték a Ki nevet a végén.

Érdekes ez a sakkozó párhuzam. Volt olyan nullszerencsefaktoros játékunk (Hansa Teutonica), amiben azt hittem, rommá ver minket a lent említett úriember. De az sokszor nem elég, hogy a legoptimálisabbat kiszámolja egy játékban, mert akkor túlságosan magával foglalkozik. Valahogy meg kell tanulni gondolatot olvasni néhány magas interakciójú játékban, mert anélkül semmire nem mész. Amennyiben ezt nem szoktad, elbuksz. Na, és itt esett el a sakkozónk. Öt játékosból utolsó lett.

Amúgy nem értem, miért futott be nagyobb karriert a Ticket to Ride, mint az Át a sivatagon... 🤷‍♀️ Mondjuk, az egyik gémerjáték, a másik családi, de akkor is, jól skálázható, fokozatosan lehet hozzáadni pontozókat... Talán pont a szerencsefaktor hiánya miatt. Itt egy gyerek nem nyer a szülő ellen, mert utóbbi komplexebben gondolkodik, és ezt nem kompenzálja a kártyaszerencse. Kivéve, ha Lackónak hívják a srácot 😉🤎

Nem érzek kész receptet a győzelemre a TtD-ben, sok úton elindulhatsz. Mondom ezt 60+ játék után is. Pedig van játék, amire ha ránézek, ordít róla, mit kell csinálni. Lásd Praga Caput Regni.
A jó az, hogy például, mikor a BGG-n aktív, és a régi játékokat dicsőítő OG Guild tagjaival játszottam a Triqqy-n, akkor egy offenzív akció-reakciós stratégiát folytattam, és mindig nyertem. Ellenben mikor ugyanezt otthon csináltam a párommal, akkor az 5. lépés után megkérdezte, "most tényleg ilyen szemét játékot akarsz játszani velem...? 🙄", majd rámvert 40 pontot... 😅 Valahogy mindent egy kicsit csinálni kell a játékban. Nincs jobb felső sarok stratégia, mert a víznyelők, az oázisok mindig más módon jelennek meg. Épp ezért néha nagyon nehéz az első karavánvezetők lehelyezése. Azt vettem észre, hogy egy hexa tévesztés is elég, és az a színed úszott. Meg az első 5-6 kör is kardinális.
Amúgy játszottam 2300 ÉLŐ pontos sakkozóval Azult, és tényleg nehéz volt ellene, mert rögtön átlátta. A TtD más. Ott tényleg stílus szerint tudsz játszani: offenzív, deffenzív; blokkoló, rohanó; stb. Biztos az Azulban is van ilyen, de nem játszottam még vele annyit, hogy egyértelműen elkötelezhessem magam az elején a választott stratégiát illetően. A statikus kontra dinamikus szerep nekem abból fakad, hogy ha te leraktad a csempédet, akkor arra nekem már nincs ráhatásom.

Mikor a TtD-ben leraksz 2 tevét 1 vagy 2 színben, akkor elgondolkodhatok azon, hogy mi a célod vele? Elérni egy oázist 5 pontért? Vagy egy 3-as víznyelőt? Le akarsz keríteni egy részt? A jó az, hogy ez metaszinten is működik. Példa: egy színnel elindulok egy oázis felé, ami tőlem 5 hexára van, míg az ellenfél rögtön az oázis mellett. Kivár, ördögi tervet forral, hagy engem, hogy a közelbe érjek, aztán az utolsó lépésben, mikor már csak 1 hexára vagyok, bevág elém, elzárva az utat. Örülhet, hogy elvett 5 pontot, de én meg csak mosolygok, mert az egész egy blöff volt, és 45°-os kitérővel lekerítem a tábla egy részét, amiben nekem adott a fenti 5 hexámból 3 előnyt biztosan, így már nem tud megakadályozni a pontszerzésben. Amennyiben ez a lekerített rész még oázist, víznyelőket is tartalmaz, akkor ott 20-25 pontot simán szerez az ember, továbbá egy színt biztos visz már. Az ilyenek miatt úgy képzeld el Kvarc, hogy az egész játék olyan elemzésekkel van tele, minden fordulóban, mint mikor az Azulban azt számolod az új kör elején, - mit kell most elvinned, mert kevés a szín, - mit minél előbb, mert bár van több szín is, de az ellenfelednek is kell, - és mivel érsz rá, mert nem tudja lerakni a tablójára. Ahogy egy fordulóban a körök során ezek egyre inkább szűkülnek az Azulban, a TtD-ben inkább kinyílnak, mert az új lépések, úgy irányokat nyitnak meg. Más a kettő játék. Nem jobb vagy rosszabb, más. Játékelméleti szinten a TtD-t egy zéró összegű játék, az Azul meg nem. Van akinek épp a TtD pont stresszesebb emiatt. A döntési fa ezer ágra nyílik egy idő után. Nyilván, ott is vannak lefutott körök, amibe nem érdemes energiát feccölni, és abban is igazad van, hogy itt ha jó akarsz lenni, akkor egy folyamatos adminisztrációt kell fejben lefuttatni, és az ellenfél most lerakott 2 tevéjéhez igazítani. Ez nehezebb, stresszesebb, folyamatos feszültséget fenntartó folyamat.

Azért merek hozzászólni az eszmecserétekhez, mert mind a kettőtök véleményét nagyra tartom, és ajánlásotokra már vettem meg vagy játszottam játékkal. Ha a csak öt játékom maradhatna ez a két játék biztos pont.
Én ha egy játékot ismertettem, sose tudtam mélységeibe belemenni inkább érzelmi alapon közelítettem meg. A Knizia játékot csak ketten játszottuk még, a csempéset minden játékosszámmal, de jobban preferálom a kétfős játékot.

Esztétika: nekem mind a kettő tetszik, és a téma is átjön, az Át a sivatagonba egy leheletnyivel jobban.

Szabálytanulás: mind a kettő egyszerű szabályrendszerrel dolgozik, de az Azult bármikor is vesszük elő már nem kell a szabályfüzetet elővenni, viszont az Át a sivatagont át kell futni szabályfrissítés gyanánt.

Összetettség: az Azul nekem "feszesebb", egy-egy lépés előtt jobban ki tudom elemezni, hogy a különböző lépések mennyi hasznot tudnak nekem hozni, vagy az ellenfélnek mennyi kárt (bocs mi így játszuk). Játék végén a fiam az egészet, de én is legalább a felétől vissza tudom idézni, hogy ki mit lépett, mi lehetett volna jobb lépés. Az Át a sivatagon játéka során egy-egy lépésnél annyi variáció, lehetőség van, néha több lépés után jövök rá, hogy mit kellett volna lépnem.

Mélység: A fiam, akivel itthon játszom, sakkversenyző az Azulnál először erőfölénybe volt, aztán egy-két trükjét megtanultam és lassan egálba kerültünk, sőt miután rendszeresen játszottam a BGA-n még egy kicsivel jobb is lettem. Át a sivatagon, ha hosszú idő után vesszük elő biztos vereség vár rám, de ha egymás után többet játszunk, ráérzek és javulok, Lackó a tábla egészének átlátásával, töménytelen lehetőség közül a legoptimálisabb lépés kiválasztásával mindig előnybe van. Minden győzelem, amit elérek aranybetűs ünnep számomra.

Játékélmény: nagyon szeretem az Azult, több a sikerem is benne, de számomra mégis az Át a sivatagon nagyobb élményt ad, jobban megmozgatja az agysejtjeimet.

Mind a két játékot ajánlom, hogy aki csak teheti legalább egyszer próbálja ki.

Hu, hát ezzel megleptél. Néztem, nagyot, hogy mit írhattam mostanában, amire tőled jöhetett válasz 😃 El kellett olvasnom mit írtam, mert már nem is emlékeztem, meg lehet, hogy ennyi idő alatt megváltozott a véleményem. Nos, nem változott.

Egyszerűség: "De azért kevesebb van, mint több" teljesen egyetértek. Azt viszont tartom, hogy amiket írtam, azok egyszerűbbek. Nem tudok erre jó objektív mércét, magam számára az egy elfogadható mérce, hogy a szabály első olvasása után mennyire értettem meg a játékot, vagy legalábbis mennyire éreztem úgy, hogy értem. Amiket írtam, ott 1-2 olvasás elég volt, a Sivatagon át esetében pedig nem. A lényegét értettem, de voltak apró részletek, amiket többször át kellett olvasnom. Ezért aztán az az érzés alakult ki bennem, hogy a SÁ valamelyest bonyolultabb. Ugyanezt az érzetet támasztja alá a másik szempont, amire én figyelni szoktam: mennyire tudom felsorolni a játék összes alkatrészét, mennyire tudnám összerakni, ha lennének alkatrészeim. Ebben is az Azult érzem egyszerűbbnek. Ugyanakkor el kell fogadjam, hogy az én szellemi kapacitásom nem lehet univerzális mérce.

Mélység. Hát ez nehéz kérdés. Ha azonos játékos- és játékszámmal futna a SÁ is a BGA-n, akkor könnyű dolgunk lenne, csak meg kéne nézni a legmagasabb ELO-pontszámot. Mindenesetre úgy gondolom, hogy a SÁ van olyan mély, mint az Azul, sőt lehet mélyebb is. Kivéve, ha van valami triviális recept a játékban, hogy mondjuk mindig a jobb fölső sarkot kell lekeríteni, de ilyet nem érzek, meg aztán, ha lenne is, a térkép módosításával biztos orvosolható lenne. A statikus csempék, dinamikus tevék dolgot nem értem. Arra gondolsz hogy a teve a karaván hosszábba is beleszámít, meg területet is elkerít?

A számolás szerintem tovább tart a SÁ esetében, és a bekerített területeket akár el is lehet számolni. Szóval nekem az Azul kevésbé macerásnak tűnik. Az Azulban menet közben is nagyon könnyen meg tudom ítélni melyikünk hogy áll, a SÁ-ban ez macerásabb, hosszabb számolást igényel.

Na, Kvarc akkor... 😄

"Ennél egyszerűbb szabályú játék kevés van" Hát, azért van bőven - írod. De azért kevesebb van, mint több... 😉
És nem, az Iwari kacifántosabb a totemoszlopok, az új területek betörése miatt. Ott is pont olyan sok mindenre kell figyelni a lerakásnál, és bár jól hangzik a 3-2-1 szabály, azért mindketten tudjuk, hogy ez nem mindig igaz általánosan. Az Azul egyszerűbb, - vegyél el N számú csempét a manufaktúralapkákról vagy a középső halomból. Igaz. De még 10-et a hasonló mélységű játékokból azért nehéz lenne sorolni. Pláne, ami nem Knizia... 😄 Persze, lehet jönni akár a sakkal is: egy akciókörben (általában) egy bábuval lépsz.

Apropó, mélység. Az Azulban statikusak a csempéid szerepe már, míg a TtD-ben a tevék (leginkább a) karavánhosszok miatt sosem. Az Azulban hasonlatos hozzá a sorlezárás, na de kérem, itt eleve 5 szín van, ami nagyon sok pontot jelenthet a végén a tudatos játék. A tapasztalatom az, hogy aki ezt elhanyagolja, csúnyán kikap. Legalább 3-at hozni kell a nyeréshez, és akkor még nem biztos az sem, de 1 hosszal tuti hogy elveszted a játékot. Továbbá: a másik gátlása sokkal fájóbb egy profi ellen, mint az Azulban, ezért a döntésed kardinálisabb. Lásd bekerítések, oázisok, önön terjeszkedéseinek blokkolása. Eh, de piszok jó játék ez... 🤗

Kniziai egyszerűség kontra Azul. Akkor nézzük: hány pontozás van a Azulban? Sorok, oszlopok, 5 azonos szín, negatív pontok. Ráadásul minden kör végén adminisztráció, újrabeállítás. TtD: karavánhossz, bekerített részek, víznyelők, oázisok. Megy, míg elfogy egy szín, aztán van számolás. Ez utóbbi nekem kevesebb macera.

Megmutatnám a játékot szívesen online, de sajnos a tiqqy.com-on most nem elérhető... 😭

Az utoljára játszós topikban robsteady meg(fel)szólított, hogy védjem meg az Azult a sivatagi tevegeléssel szemben. Mivel robsteady ajánlásait mindig nagyon komolyan veszem, válaszolok is, de inkább itt, mert amott már sok poszt lefoly a Dunán, és amúgy is inkább tán ide illik a válaszom.

1. "ezt a mélységet sose adta meg a csempegyár": Nos, nem védem meg az Azult. Nem is szorul a védelmemre, mert aránylag ismert és elismert játék, de ez nem jelenti azt, hogy valaki ne szerethetne jobban más játékokat, amiket akár jobbnak is tart.

2. Ahogy robsteady mondja, ha vonz a nulla szerencsefaktor, az erős interakció a közös táblán, a valemelyest (az Azulnál mindenképp jobban) létező téma, akkor ez egy remek játék neked.

Kicsit azért ellenkeznék is:

3. "Ennél egyszerűbb szabályú játék kevés van" Hát, azért van bőven. Az Azul is az, ahogy robsteady is írja, de az Iwari is, és hogy két, a sivatagi tevegelésnél a góhoz sokkal inkább hasonlító játékot is mondjak: Amazons és Veletas. Az valóban nagyon egyszerű, hogy a körömben leteszek két tevét, de azért a lerakásra vonatkoznak szabályok, amik, ha nem is bonyolultak, de odafigyelősek.

4. a kniziai egyszerűség: az azért sose olyan igazán nemesen egyszerű, mindig van benne egy kis ciráda. Például itt az oázisok és a kutak kicsit eurós irányba mozdítják a játékot, hogy lehessen több mindenért pontot szerezni. Van még bővítmény is, hogy még több mindenért lehessen. A tisztán góhoz hasonlatosan csak a területért pontot adó játék pl. a két fentebb linkelt. Szóval itt azért van olyan elem, amit ki lehetne hagyni, és a játék még mindig ugyanolyan jó lenne. Kevesebb pontszerzés, de karcsúbb elegánsabb szabály. Valamit, valamiért.

Sose játszottam ezt a játékot, de a szabályát már többször is elolvastam, több ismertetőjét is megnéztem, emiatt ismerősnek érzem már. És nagyon szívesen játszanám is, ha úgy adódna, mert remek játéknak tartom. Aztán lehet hogy játszva már kevésbé tetszene, mert Knizia játékai eddig nem igazán jöttek be nekem.

Ha a játék mellett, arra a kis megafon ikonra kattinttasz, akkor ott tudod feltenni a játékot eladásra. Ha így teszel jobban jársz, mert több emberhez eljut és aki a kívánságlistára rakta a játékot, az mind értesítést kap róla. Így ha szerencséd van, pillanatok alatt is eladhatod 😊

Kipróbáltuk ma!

Nagyon okos kis játék!

okos kis játék ez. Helyesek a kis tevék igazi cukorka színekben. Nagyon okos a Gó hoz hasonlítható játékmetódus. Igazán konfrontatív , így nem mindenkinek jön be. Mi ketten nagyon szeretjük. Igazán nem túl bonyolult pár perc alatt megtanítható és sok áték után is izgalmas területfoglalós játék. Szerintem igen csak alulértékelt , pedig uncsi téli estéken biztos jobb szórakozás , mint a tv. Kisebb gyerekkel is játszható, de akár a nagypapával is sakk helyett változatosságként izgalmas családi móka.

Kifejezetten nem szeretem Knizia játékait, de ez a kevés kivételt erősíti. A Kingdom Builderben is tetszett a pakolj a táblára x bábut mechanika egyszerűsége, nagyszerűsége és mélysége. A gumicukor tevék külsőre is eladják a játékot. Különböző játékosszámmal is jól működik.

Az Át a sivatagról süt a kilencvenes évek kinézete. Absztrakt játék, száraz is lehetne akár; de ez a tevés téma - pláne ezekkel a színekkel és igényes alkatrészekkel -, nagyon jól áll neki.
Ennek ellenére nekem, akinek a kinézet is fontos, nagy kedvenc. A játék szabályai egyszerűek, emiatt gyors játékmenetet tesz lehetővé. Nulla szerencsefaktor, ami elég taktikussá teszi, és nagy az újrajátszhatósága. Nem osztom mások véleményét, hogy kicsi lenne a tér még kettő játékosnak is. Pont jó, hogy a másik közelsége interakcióba hoz. Figyelni kell a másikra ezért, hol kerülök előnybe, hol kell hagynom a fejlesztést. Tipikusan egy játék, ahol dinamikus a pontalakulás, kontroll alatt kell tartani, de nem jön be az analízis-paralízis, megmarad a gyorsasága. Nálunk ez a játék kerül elő, ha nem akarunk egy fárasztó nap után agyat égetni, de kell az absztrakt élmény. Az Azul alul marad vele szemben, akármennyire is futatott játék.
Ajánlom mindenkinek ezt a játékot, aki szereti a taktikát a stratégiával szemben, kellemes és gyors családi játékra vágyik, és szereti a PEZ cukorkát! Kötelező klasszikus minden polcra.