Carcassonne társasjáték

Ez az egyik olyan "nagyöreg" amire azt mondják érdemes mindenkinek kipróbálni. Ezt elsősorban azok mondják gondoltam én, akiknek kapudrog volt 10-20 éve. De tavaly tavasszal kaptam az alkalmon, hogy kipróbálhassam én is egy jóbarátomnál és tetszett, de úgy semmi extra, megvenni sem akartam. Aztán decemberben szemtelenül olcsón megláttam egy multiban és mondom ennyiért nem lehet otthagyni. Elhoztam és bizony nem csak a gyermekek kedvence lett, hanem még sógorom számára is etalonná vált. Így előkerül vtöbbször, többhelyzetben és több fővel is (2-5 minden játszható játékosszámmal kipróbáltuk már). Tényleg kiváló egyszerű, de nagyszerű játék.

Ha valaki azt kéri, hogy mondjak egy családi társast amivel bármikor szívesen leülök játszani, egyből a Carcassont mondom.

2002-ben az unokatesómék katácsonyra kaptak egy alapjátékot és a rá következő 2 karácsonyon pedig kiegészítőket. így minden karácsonykor játszottunk náluk.

Telt-múlt az idő a társasozás lett a hobbim és meg is feledkeztem a Carcassonról, aztán 5 évvel ezelő megláttam egy boltban és vettem egyet. Azóta a családdal szinte csak ezt játsszuk. Önmagában az alapjátékot soha, arra ott vannak a tematizált Carcassonok, amikhez nincs, vagy csak kevés kiegészítő van.

Az alap Carcasson kiegészítőkkel kell. Egyszerű szabályrendszere megengedi, hogy akár több kiegészítő bevonása sem bonyolítja, nehezíti meg a játékot, mivel a kiegészítő lapkák szabályai is elmondhatóak egy kerek mondatban. Eldönthetjük, hogy olyan kiegészítőkkel játszunk amik családbarátabbak, kerülik a játékosok közti konfrontációt, vagy épp a játékosok közti interakciót szeretnénk növelni, mert az adott társadág igényli. Teljesen testreszabható játék, így mindenki a saját ízlése szerint játszhat vele. Gyűjtheti a temérdek pontokat, de a végén úgyis az a lényeg, hogy a sok lapka egy gyönyörű színekben, és várformákban bővelkedő, hatalmas térképet adjon ki.

A Carcasson nekem épp olyan, mint amikor valaki a felhőket nézi és keresi, hogy egy adott felhő milyen alakú, itt ugyan ez van a várakkal, hol egy sárkány alakú, egy Pikachu fej alakú, vagy valami amorf amőba alakú zöld szemes ostoros.

Építeni mindig jó és ebben a játékban egyszerú és élvezetes. Lehet sokan, max 6-an játszani kiegészítővel, így sincs sok holtidő. Lehet, hogy egyszerű, kicsit sem gamer játék, de már 25. születésnapját ünnepli a játék, a 3. grafikai frissítését kapja, még mindig jelennek hozzá meg kiegészítők és a játékosainak a lelkesedése nem hagy alább. A mienk sem fog, a Carcasson ott lesz a polcomon mindig és rendszeresen le is fog kerülni ezután is, hogy asztalra kerüljön és újabb partikat játsszunk vele.

Sok ember számára ez volt a kapudrog a komplexebb társasjátékok világába. Én 2010 körül vásároltam egyet egy Tesco-ban, mert akkoriban kezdtek el megjelenni nagyobb választékban a német társasjátékok a multik polcain, és kíváncsivá tettek, hogy mit tudnak. Ebben az időszakban a társasjátékbolt fogalma még ismeretlen volt számomra, de a BGG-t talán már felfedeztem. Ott olvastam pár dícsérő írást a játékról. Ezért is döntöttem úgy, hogy kipróbálom. A szabály kicsit szenvedős volt számomra, nehezen állt össze, hogy mi is akar ez lenni, hogy lesz ebből játék. De aztán pár gyakorló kör után letisztult az egész, és alig vártam, hogy a páromnak megtanítsam. Napokon át ezzel játszottunk minden este, annyira elkapott minket (nem véltetlenül kapta meg a kapudrog plecsnit :)). A mai napig szívesen vesszük elő, pár kiegészítőt hozzáadva. Ára elég kedvezőnek mondható, ezért aki most kezdi a társasjátékozást, annak melegen ajánlott.

A Carcassonne volt az egyik első játék, amivel indult a gyűjteményünk. Megkaptuk az alapjátékot, és 2 hónap múlva már a Big box-ot bontottuk ki, annyira magával ragadott.

Örök klasszikus, tökéletes belépő szintű játék, ha valaki új a társasok világában, mindig ajánlom megvételre. A játék maga szerencsefaktorral dolgozik (nem tudni, hogy milyen lapkát fogunk felhúzni, az nekünk jó-e), de az igazán edzettek már számolják a lapkákat és tudják, mi van még bent, így akár jóval előre is tudnak gondolkodni. Az alapjátékban is van rá mód, hogy a másiknak keresztbe tegyünk, de a kiegészítőkkel (főleg a Hercegnő és a sárkánnyal) igazán ki lehet babrálni a többiekkel.

Nekünk a Big boxon kívül több külön dobozban megjelent kiegészítő is megvan, ha mindent összeteszünk, akkor több mint 200 lapkával játszunk (az alapjáték 71 laposával szemben), az pedig jó sokáig el tudja húzni a játékot. Mostanában kevésbé került le a polcról, mert kibővült a polcunk, de biztos, hogy mindig ott fog maradni és sosem fogunk túladni rajta.

Régebbi játék, én használtan szereztem be, újonnan lehet, hogy nem szántam volna rá, de így örülök, hogy polcon van. Számomra van ennek a játéknak egy érzése, amit más nem tud ugyanígy visszaadni. Egyszerű szabályok, de mégis lehet rajta azért bőven agyalni. A szerencse is bejátszik, hogyan jönnek fel a lapkák, néha nagyon máslisan, máskor nagyon nem. Így viszont legalább nincs meg, hogy mindig ugyanaz nyer benne, hanem elég jól megoszlik ez nálunk. Csak egy kiegészítője van meg, de valahogy nem is vonz, hogy többet beszerezzünk, pedig ha jól láttam elég sok van neki. Lehet, hogy idővel ez változik, de olyan sok új játék jelenik meg évente, hogy e miatt valahogy a kiegészítők nálunk legalábbis kevésbé kerülnek képbe. Akkor már inkább megveszek egy új játékot, mint majdnem ugyanannyiért egy kiegészítőt, pedig a Takenoko Chibiesre már régóta ácsingózom, de valahogy sose kerül rá sor. :D
Mindenesetre én ajánlom ezt a játékot kipróbálásra mindenképp, de ha még nem ismered, akkor azért ne szerezd be, vagy inkább használtan, mert azért bőven forog a piacon belőlük. Ha szeretsz lapkákat lehelyezni, munkásokon agyalni, akkor neked való. A konfrontáció nem durván nagy azért benne, de ha olyanok a játékosok akkor lehet egymást direkt szívatni. Én ezt utóbbit nem szeretem, mi inkább békésebben játszunk, maximum a városok elfoglalása merül fel, direkt azért nem teszünk le lapkát, hogy a másik rosszul járjon, de aki úgy szereti, úgy is játszhatja. :)

Nekem ez még mindig old but gold kategória. Kevés szabály, mégis van benne mélység.

A Carcassonne volt az első modern társasjáték, amit megvettem. Akkor még nem tudtam, hogy van ilyen fogalom, csak annyit láttam, hogy ez teljesen más, mint amit addig én a társasjátékokról tudtam. (Nálam kimerült a téma a dobok-lépek-, kártya- vagy klasszikus absztrakt játékokban és az activityben.) Akkor teljesen sokkolt. Bár a varázsa azóta számomra megkopott, de még mindig szívesen megmutatom azoknak, akik csak most ismerkednek a társasjátékok világával.

Előnyei:
Emlékszem, hogy mekkora élmény volt, amikor először tapasztaltam olyat, hogy nincs játéktábla, hanem mi építjük meg a városokból, mezőkből és utakból álló kis világunkat, ami minden játék végére nagyon szépen mutat az asztalon. Emlékszem, hogy mekkora rácsodálkozás volt, hogy lesz olyan munkás, amit azonnal visszakapunk, de lehet olyan döntést is hozni, hogy azzal bizony játék végi pontokat fogunk szerezni (és nem is biztosan), cserébe többet nem használhatjuk. Emlékszem mekkora pillanat volt, amikor rájöttünk, hogy ezt bizony lehet elég konfrontálódva, egymásnak keresztbe téve is játszani. Mind nagyon jó emlék.

Hátrányai:
Emlékszem arra is, hogy a szerencse bizony csúnyán bele tudott szólni abba, hogy mi történik. De úgy voltunk vele, hogy sebaj, a következő játékban majd a másik lesz szerencsétlen, úgyis legtöbbször a jobb játékos fog nyerni. És persze mind meg voltunk győződve róla, hogy mi vagyunk azok. Emlékszem, hogy többszemélyes játékban azért előfordult (egyáltalán nem szándékos) királycsinálás is.

Összegezve: elég sokszor tartottam már polcsöprést, és bár azóta vannak sokkal jobban kedvelt játékaim, a Carcassonne valahogy mindet túlélte. És nem csak a nosztalgia miatt. Bár én nem feltétlenül választom már, de ha valaki miatt előkerül, mindig jó élmény. Én a nagy munkást tartalmazó kiegészítőt mindenképp javaslom hozzá, a többi ízlés kérdése.

Ha valaki egy kicsit összetettebb, nagyon jó lapkalehelyezős játékot keresne, vessen egy pillantást a Glen More II-re.

BGG értékelés: 10/7

Nem tudom mért hasonlítják össze őket, nagyon eltérő a két játék.

Carcassonne / Kingdomino

• húzod a lapkákat / választod a kínálatból, versengve a másik játékossal
• közös területre építkeztek / saját területre építkeztek
• a lapka lerakással aktívan tudod akadályozni a másikat vagy kapcsolódni hozzá / saját területre lerakott lapkáddal a másik játékoshoz semmi közöd
• több módon szerezhetsz pontot / csak a területek koronaértékével szerezhetsz pontot
• szinte lehetetlen, hogy ne tudj lerakni egy lapkát / a játék végén kifejezetten figyelni kell rá, hogy le tudd rakni a felvett lapkát
• lehetetlen szoliter hangulatban, a másikra nem figyelve játszani / lehet csak a saját területedre figyelve játszani (csak nem érdemes, illetve nem lesz eredményes)
• rengeteg változata, kiegészítője, bővítése van / csak pár folytatása és bővítése van
• több hasonló mechanikát alkalmazó utánzása készült / nem nagyon van utánzása

És ami közös: mindkettő kiváló családi játék, azonnal érthetők a szabályaik, rögtön az első partiban felismeri magát az új játékos is, mert minden átlátható. Talán a lapkák listáját kell megmutatni a szabály végén, miből mennyi van, de e-nélkül is játszható. Mindkettő kiváló versenyjáték, van némi szerencsfaktor, de tízből nyolcszor-kilencszer a jobb játékos győz.

Ez egy örök klasszikus! Ha nem is mindenki polcára, de egyszer kipróbálásra tényleg mindenkinek ajánlanám, aki komolyan gondolja a hobbit.

Én személy szerint szeretem, nagyon könnyen tanítható, egyszerű szabályokkal dolgozik ezálltal kissebb gyerkőcökkel is játszanám (a dobozon feltüntetett 7+ szerintem reális). Teljesen más arcát mutatja a játék, ha ketten ülünk le vagy ha öten, de mindkét játékosszámmal élvezhető, nem érzem azt, hogy csak "rá aggatták" a játékosszámokat, hogy nagyobb célközönséget szólítson meg, ez tényleg működik és kiegészítőkkel még bővíthető is.

Sokszor hallottam, hogy emberek a Kingdominohoz hasonlítják a játékot. Felmerülhet a kérdés, hogy megéri e mindkettőt kipróbálni van e annyira különböző a két játék. Röviden, szeritnem igen. Ha tetszett az egyik, szeritnem tetszeni fog a másik is. Míg a Carcassonne több fővel is jó, addig a Kingdomino számomra inkább 2 fővel működött.

Kiegészítőket még nem próbáltam hozzá, de tervben van, hogy beszerezek 1-2őt, idáig a 2. kiegészítővel (kereskedők és építőmesterek) szemezgettem, de szívesen meghallgatnék róla más véleményt is, hogy ti mit ajánlanátok! :)

Én minden játékosszámmal nagyon élvezem, de csak ha csipkelődős, van benne konfrontáció. Ha BGA-n olyan ellenfele(ke)t fogok ki, hogy egymás mellett játszunk, az nekem se ad jó élményt.

Kezdő társasjátékozókként ez is az első játékok között volt, amit megvettünk és egyszerűen nem tudjuk élvezni. 😢
(Mellette a 7csoda párbajt, az Eldorádót és a Jaipurt vásároltuk meg (imádjuk őket)- persze azóta csak bővül a készlet 😅)

Persze értem, hogy nem mindenki kompatibilis minden játékkal, és nekifutottunk többször is (ketten és több fővel), de azt éreztük, hogy unjuk és túl akarunk lenni a játékon, ami őszintén tök rossz érzéssel töltött el. Direkt néztem videókat is, és ott olyan szórakoztatónak tűnik és izgalmasnak, viszont valahogy amikor benne vagyunk a játékban, mégse érkezik meg az élmény.

Valaki érez hasonlóan ezzel a játékkal kapcsolatban? Esetleg érzett így és azóta megszerette a játékot?

Van a Carcassonne-nak egy szóló és kooperatív módja is. A videó és a szabály alapján érdekesnek tűnik, ki fogjuk próbálni.

Videó (a videókhoz nem engedi beküldeni, nem tudom miért): https://youtu.be/CVdB8Q_pfbE

A szabály: https://images.zmangames.com/filer_public/c8/5a/c85a3623-9afc-48ba-be5b-b6173b7905e7/carc_solo_en.pdf

(Rákeresve, több szóló és kooperatív szabály is van, de ez tűnik a legérdekesebbnek, meg leghivatalosabbnak is.)

Folytatás (dec. 25.): Két játékot játszottunk kooperatív módban. Kifejezetten remek szórakozás, nagyon élvezetes volt a játék. Nincs üresjárat, végig figyelni kell:

• nehogy valaki emberke nélkül maradjon
• hogy a nagyobb várakat akkor fejezzük be, ha az a szín van leghátul
• hogy a végén lehetőleg eléggé egyben legyen a csapat, mert akkor lehet még értékes pontokat szerezni

Mi a kezdőlapka helyet, szokásunk szerint a folyóval kezdtünk, ez valamelyest könnyíti a játékot, de sokkal szebb tőle a város. Az első partiban az összes lapkát le tudtuk rakni, és 48 pontunk lett, a másodikban sajnos a sárga emberkék elfogytak, és kolostort húztak, így olyan tucat lapka még hátra volt, amikor vége lett a játéknak, és 39 pontunk lett.

Folytatás 2 (dec. 26.): Ma ment még egy parti, ez is nagyon jó hangulatú volt, ezúttal ketten játszottuk, de ilyenkor is három szín van, hogy épp melyik jön, az a fekete apát rakosgatásával jelöltük. Beletettük a jubileumi kiegészítő lapkáit is, de ez nem jó ötlet, mert ezeken a lapkákon több térképelem van, így ezeket húzva nem lehet az emberke lerakását megúszni, ezért folyamatosan az emberke kifogyása ellen kellett küzdeni. Ezért többször is csaltunk, de így is csak 33 pontig jutottunk, mert a negyedik csalást már soknak találtuk volna 😃 Jó lesz a kieg lapkáival is, de az emberkék számát növelni kell ötre, esetleg hatra.

Igen, amikor azt írtam, hogy nem szerencsejáték, akkor nem arra gondoltam, hogy nincs benne szerencsefaktor, hanem arra, hogy alapvetően nem szerencse alapú a játék :)

Mi eddig csak ketten játszottunk vele, úgyhogy lehet ezért is hangsúlyosabb nálam az, hogy nem a szerencséről szól.

Nekem most jött be a dolog, amiről beszèltèl a kolostorok kapcsán. Plusz az apátokkal játszottunk ès az elejètől a vègèig öszvisz kèt kolostor ès kèt kert jött ki, szóval az apátok használata teljesen kimaradt nekem, az ellenfèlnek nem. 😄 A folyó kellemes kis kiegèszítès, de ennek is vannak hibái. A jövőben a folyó marad, de az apátság kieg elèg rosszul esett.

A lapka felhúzásból azért vitathatatlanul van benne egy erős szerencsefaktor. De a játékban jól lehet konfrontálódni is. Én ha valamelyest számomra hasztalan a lapka vagy úgy látom, hogy a másik nagyot tud tarolni tudatosan szoktam nehezíteni a sorsát. De az viszont tény és való, hogy van amikor a játék összeesküszik ellened.

PL: Kvarclovaggal játszottam online, majd minden kolostor hozzákerült az egyik meccsen ami azért nem kis bónuszt tud hozni ha van hozzá embered. De olyan meccsünk is volt, hogy a végén kihúzta azt a lapkát amiből talán nem is volt másik az egész játékban aminek köszönhetően befejezett egy várost amit én meg tudatosan nehezítettem is neki. Persze lehet, hogy ha jobban ismerem a lapkákat másképp nehezítek szánt szándékkal de akkor is előfordulnak az ilyen esetek, hogy a lapkák nagyon nem a te kezedre játszanak. Azért azt sem mondható el szerintem, hogy minden játékban ott van a pech faktor mert azt is túlzásnak gondolnám.

Ugyanakkor volt több olyan játszmám is mikor fogtam a fejem, hogy miért odatettem, jól kitoltam saját magammal vagy jutattam előnyhöz a másikat. Mert igen, ezek ebben a játékban benne vannak, hogy nem egy ész nélküli pakolgatás az egész játék hanem rejt mélységeket még akkor is ha minden lapkát kívülről tudsz. 2 fővel szerintem kifejezetten jó fogócskázás tud lenni amikor az egymásra hatásunk elég nagy is lehet.