Juharvölgy Krónikája társasjáték

Először, amikor hallottam baráti körben, hogy erről a társasról beszéltek, így Juharvölgy Krónikája, úgy Juharvölgy Krónikája. A neve alapján először teljesen abban voltam, hogy atya ég ez már megint egy Homályrévhez hasonló nagyszabású kalandjáték, már készültem rá, hogy napokig nem látom a családom, pakoltam a hidegélelmet, mert mindenképp szeretném kipróbálni, ha ennyien beszélnek róla. Aztán mondták, hogy nem, nem szó sincs ilyenről és megmutatták a dobozát, na erre mondtam, hogy ez egy gyerekjáték, cuki meg minden, de ezzel akartok játszani? Ezután biztosítottak róla, hogy továbbra sincs igazam ez egy családi, de azért komplexebb munkáslehelyezős euro játék.

Valóban az, most már én is tudom. A mechanikai dolgok a Juharvölgy Krónikájában a tapasztaltabb játékosoknak nem lesznek ismeretlen. A kockalehelyezésen egy kicsi van csavarva a közös kockakészlet miatt, amit csak a kisállataink lepakolása után tudunk meg, hogy mit sikerült velük dobnunk, de a nyersanyaggyűjtés ismerős dolog. A nyersanyagokból klassz kényelemkártyákat vehetünk, amiket ha jól veszünk meg, akkor különböző kombinációkat adnak, amik plusz győzelmi pontokat adnak a játék végén. Itt térnék ki a számomra talán ebben a játékban legjobban érezhető dologra, hogy a grafika nem csak a hangulat megteremtéséért felelős, ami sikerül is neki maradék nélkül, hanem igenis ráerősít a játék mechanikájára és kéz a kézben működnek együtt. A komfortkártyákat kell gyűjteni, hogy sok "szivecském", győzelmi pontom legyen, ez eddig oké, de a grafika ami olyan hangulatot kelt, hogy minden egyes képre ránézve azt érzem hogy az a tárgy egy klassz kis kuckóban van és megvilágítja a kandalló lágy fénye, amiben ropog a tűz, na ez az ami miatt nem érdekel, hogy hány korcsolyám, meg zoknim, meg miegymásom van a játékban, kell mind. De abból már van, nem baj elfér nagy a kuckó.

Számomra kifejezetten pozitív csalódás volt ez a társasjáték. Annyi tömény cukiság, hogy egy bögre forró karamellás tejet és pillecukrot ajánlok hozzá.

Nem rég szereztük be egy kevésbé komoly, de azért mégis gondolkodást igénylő két fős játéknak: arra kiválónak érzem. Ráadásul a téli időszakhoz tökéletesen passzol, úgyhogy jelenleg napi szinten előkerül, és nagyon élvezzük.

Alapból is magával ragadó az egész megjelenése, de a kényelemkártyák magyar elnevezése számomra rengeteget hozzátesz a hangulati faktorhoz: pl. ami angolul egyszerűen csak „Stew”, „Bookshelf”, „Pantry”, az magyarul „Gazdag Ragu”, „Ódon könyvespolc”, „Teli éléskamra”. Alapjában véve persze, teljesen megfelelő az egyszerű elnevezés is, de itt szerintem a hangulati elem fontos része a játéknak.

Egyelőre még kísérletezünk a lehetőségekkel, vajon mit érdemes beszerezni, „megépíteni". Úgy tűnik, hogy a fejlesztés kártyák közül több olyan is van, ami szerintem három főnél vagy nagyobb létszámnál jobban hasznosulna, növelné az interakciót is, de kettesben annyira nem nagy lehetőség. Azonban négyen már nem biztos, hogy ezzel szeretnék játszani, mert tartok tőle, hogy nagyon lelassul a játékmenet.

Késő őszre és télre, két-három főnek, egy nyugis(abb) játéknak jó választás lehet. :)

Ez totálisan szubjektív, ha valaki nem érez OP-nak a játékban lapot, nyilván ne vegye ki. Nem akarlak befolyásolni, játsszatok vele, ha szerinted nem lesz benne OP lap, akkor úgy jó, ahogy van ;)

Abban teljesen egyetértek, hogy a mechanika és dizájn nagyon ellentétes 😄 Gyerekes, cukiskodó grafika, de közben azért megmozgatja az agyat. Irányítás alapján nagyobb gyereknek tudnám elképzelni, pedig a grafika látszólag kisebbeknek szól.

Olyat viszont nem tapasztaltunk, hogy a hat kocka lerakása akkora holtidőt generált volna. Tény, hogy az a szakasz a leghosszabb, hiszen mindenki egyesével lepakolgatja a kockákat, elveszi a jutalmat, stb. De maga lerakás nem volt vészesen sok idő. A munkások lehelyezésénél dönti el mindenki, hogy mire szeretne ráfeküdni, aztán csinál egy B tervet... majd egy C tervet 😆 És amikor jönnek a kockák, akkor csak lepakolod a prioritásaid szerint. Persze ettől függetlenül azért időbe telik, mire végrehajtod őket, de a másik körében már tudod nézni, miket fogsz használni. Annyira kártyára kiélezett partink nem volt, hogy hatalmas újratervezést igényelt volna ha elviszik előled.

Szerintem az igazi hibája a játéknak, hogy a nyersanyagok nincsenek kiegyensúlyozva, de valami brutális szinten. Nem sokkal többet ér, ha kártyákra gyűjtjük őket, mintha ha önmagukban lennének. Alig éri meg craftolni. Viszont a könyv brutálisan sokat ér. Mindig magasan az volt a nyertes, aki felhalmozta könyveket. Könyvespolc nélkül is sokat érnek.

A közelmúltban volt szerencsém kipróblni a játékot, mert célpont volt, hogy pozitív fogadtatás esetén talán otthonra is megvenném. Rövid (biztos?), színes, állatos, miért ne? Nos, nem egészen úgy alakult ahogy vártam.

Az, hogy a kinézete nagyon tetszetős, gyerekeknek biztosan bejön, de ez végül is ízlés kérdése. Egy rakás kép, videó van a neten, lehet bogarászni, hogy az asztalkép milyen színes-szagos.

A mechanika viszont (mások is írták már előttem) nagyon nem gyereknek való. Hiába a szépen rajzolt kártyák és játékostábla, a kockák megtervezése nem egyszerű feladat. Finoman szólva sem. 6 kockát szétosztani akár 8-10 potenciális helyszín között eltart egy darabig. Pláne úgy, hogy a közös kockák értéke a munkások lehelyezésekor nem ismert, pici valószínűség számítás + némi tapasz használat és a 6 kocka ismeretében lehet ténylegesen lépni.

Mi akkor 5en jászottuk, minden játékos felnőtt, társasok világában jártasabb emberek és hát.... sikerült 2,5 óra alatt végezni a játékkal. Szóval a kommunikált 45 perc közelebb áll a /fő értékhez, nem pedig zusammen! Hogy jött ki ez a 45 perc kedves tervező úr!?
Ennyi idő egy gyereknek borzalom. Ráadásul AP veszélyes is a 6 kocka szétosztása, mindenhol utána kell számolni és ez bizony idő. Akkor is, ha egyszerre gondolkodunk. Sőt! Ha megterveztem és közben elviszik azt a holmit és fejlesztést, ami(ke)t kinéztem, kezdhetem elölről menet közben, így dupla idő.

Szóval itt valami nagyon félrement, nem tudom 2-3 fővel milyen élmény, lehet úgy kicsit gyorsabb, vagy pl. egy gyerek nem gondolkodik annyit, mint egy felnőtt. Vagy kell valami házi szabály, hogy flottul menjen a kockák felhasználása. Vagy valahogy nem egy szuszra lépni le a 6 kockát, hanem bontva család és közös kockákra, nem tudom. Majd még nézelődök, kinek milyen tippje van esetleg. De végigvárni 4x6 kocka végrehajtását, mire újból sorra kerültem, nem volt élmény.

Így összességében inkább nem ugrottam bele a vásárlásba, nem is hoztam elő otthon a családnak a témát.

Imádom,kedvencem!Első munkáslehelyezős játék volt,amit kipróbáltam,azóta favoritok ezek a játékok!Azért ahhoz képest,hogy gyerekkoromban a Gazdálkodj okosan,meg a Police07 után mikor megkaptam a Hotelt!!!Az micsoda ugrásnak,fejlődésnek tűnt!Most meg ezek a játékok!!!Gyerekem veszi sorba Azul,Nidavellir,Irány a dicsőség,Carcassone,Jorvik...nem is sorolom.És mindig szívesen leülök velük,mert szép,minőségi,igényes játékok.Ez a Juharvölgy meg nagy kedvencem lett,lehet azért is mert imádom az állatokat,tehát már a témája vonzó.De mi többször játszottuk öten,én nagyon örültem,hogy összehozta a családot is,az élmény mellett.Az első játék végére értettem meg igazán a játék lényegét.Azóta mindig alig várom,hogy újra játszani hívjanak vele!☺️

Nagyon hangulatos kis játék. A kinézete alapján gyerekjátéknak néz ki, de ennél jóval több van benne. Nagyon szeretjük. egyszerű de nagyszerű játék. Remek kombókat lehet összehozni benne, amihez azért kell szerencse is néha, hogy a társ lapok is jöjjenek. A dobozra írt játékidőt sosem sikerült hozni (de más játéknál sem :D ) de abszolút megéri az idő amíg játszunk vele. Kis gondolkozós pakolászós játék, közben azért jókat lehet beszélgetni, mert 4 főnél mire körbe ér a kör azért van idő. Ajánlom mindenkinek aki egy kis laza családi játékot szeretne és keveli a munkáslehelyezős játékot, egy kis szerencsével fűszerezve amiket a kockák hoznak be a játékba.

Sziasztok!

Többször nekiültünk már játszani ezt a családias hangulatú, gyüjtögetős, aranyos, de cseppet sem rövid játékot. Mondom ezt úgy, hogy a rövidített változatot játszottuk minden egyes alkalommal. A grafika szép, ajátékmenet nem túl pörgős. Ajánlom azoknak, akiknek van leglább 1 órájuk leülni játszani.

Tehát, hogy tisztázzuk : a "Jeges Búvár"-t : ha 3-at mutat a kocka ,akkor 3 különböző árut cserélhetsz pl. 3 db fára. Ez oké. DE ! A fő kérdésem, hogy ezt csak EGYSZER hajthatod végre a körödben ( mármint a 3 különbözőt 3 db azonosra ) vagy 3 szor hajthatod végre ? Vagyis 3x3 (9) db árut is csereberélhetsz egy 3-as kockánál ? Ez nem világos nekem. Egyébként a kártyákon tárolható tokenek számát tényleg meg kell beszélni a játék elején, jobb lesz a játék, ha ez korlátozva van.

Ne vegyél ki semmit. Tévedhetek persze, de szerintem nincsenek benne OP lapok. Nagyobb eséllyel lenne még kevesbé balanszolt a játék ha kivennél belőle lapokat.

Légyszi írd meg, hogy melyek ezek az OP kártyák szerinted név szerint és akkor azokat kiveszem majd a csomagból. Balanszoltabb játékokat szeretjük ! Köszi !!!

Az egyik kedvenc munkáslehelyezős, kockamanipilációs játékom, ahol a szerencse a kockák ellenére minimalizálva van. A játék hol jutalmaz, hol szűk marokkal mér, de mindig kapsz valamit, sosem távozol üres kézzel, a céljaid pedig folyton változhatnak. Ez egy tökéletes játék. A tematika árad belőle, egy cuki, puha, meleg kedvesség, amit felnőttnek, nagyobb gyereknek egyaránt át kell élni. Nem tudok negatívumot említeni, talán csak annyit, hogy egy-egy komfortkártya bónuszai enyhén OP-k.

Kedves családi cukiság, ami bőkezűen jutalmaz.

A játék nyújtotta klasszikus munkáslehelyezős, gyűjtőgetős mechanizmus során szinte sosem maradunk üres kézzel, valamilyen nyersanyaghoz szinte mindig hozzájutunk (másnem, akkor tanulságjelölőhöz) ezáltal nincs frusztráltság. A változatos, hónaponként cserélődő helyszíneken tetszőleges számú játékos gyűjthet be nyersanyagot, így nincs kiszorítósdi, csak békében eljátszunk egymás mellett. Igaz az interakciók efféle hiánya sokakban hiányt hagy maga után, de aki nem vágyik konfliktusra az megtalálhatja a játékban a lelki békéjét.

A játék alapvetően kockadobálós, tehát nagyban érvényesül a szerencse faktor, de ez speciel jól áll neki szerintem. Hangulatosak a saját színű család kockák, vagy a közös készletet képező falukockák elgondolása. A szerencse élén azért némit tompítanak a tanulságjelölők.

A fejelesztés kártyák létjogosultsága kérdéses. Szinesíti a játékot, a talicska például elég erős kártya tud lenni, de összességeben minimál pluszt ad hozzá. Játék közben egyszerűen nem érzem a vágyat, hogy most minden áron fejlesztés kártyákkal akarok kombózni. Nálunk a 6 éves gyerkőc minimálisan használja a fejlesztéseket, helyette a kényelem kartyák megtérítésére hajt, ami nem egyszer nyerő stratégiának bizonyult.

Apropó életkor. Szeritnem a társasjátékok terén kissé edzett gyerkőc, az olvasás miatt némi segítséggel ugyan, de akár már 6-7 éves kortól élvezni tudja a játékot. A dobás, a gyűjtögetés a kényelem kártyák megépítése mind-mind nagy élmény tud lenni a legkisebbeknek is. De némi tapasztalat mindenképp szükséges, azért ne ez legyen az első sem a második játék amivel leülünk egy 6-7 évessel játszani.

Komponensminőséget tekintve korrekt, a grafikai megejelenés szemet gyönyörködtető, árad belőle a melegség.

Végül a létszám, ami valóban nagy gyengéje a játéknak. 2 fővel zseniális, 3 fővel még élvezhető, de én már a 4et is sokallom, nemhogy az 5öt. A brutális holtidők tényleg meg tudják ölni a hangulatot.

Először egy talin, sikerült játszani vele, elsőre szerelem. Meg is van egy ideje, jó pár játékunk van benne. Bár mi főleg ketten játszunk, úgy haladósabb. Azért majd ki akarom próbálni több emberel is, kíváncsi vagyok. Nálunk nem probléma a holt idő, mindig van miről beszélgetni, sztorizgatni amíg a másik lép. A külcsín pedig magával ragadó, nagyon aranyos.

Nekem hiányzik ez a játék 😂 Annak ellenére, hogy az ötfős változatnál a "soha többet" érzés kerített hatalmába. A kártyákat jó előre megismerni, így könnyebb a tervezhetőség. Kétfős változatban szívesen nyernék tapasztalatot, de saját polcra valószínűleg nem kerülne, nem olcsó a játék. 🥲