Mandala társasjáték

Az automáknak mindig adnak valamilyen előnyt, anélkül kihívásmentes lenne a játék. De én nem találkoztam még olyan automával, ami ellen élveztem volna a játékot.

Nem játszottam szólót sose, de a szabály azt mondja, ha a lapot a saját mezőjére tudja rakni, akkor új lapot húz Yoga mester, vagyis az automa. De nem lenne jobb ember ellen játszani? Nem túl népszerű a játék, de azért biztos akad ellenfél. Levelezőben főleg.

Sziasztok!

Egy kérdéssel fordulok hozzátok.
Nagyjából 2 hete ismerkedtem meg ezzel a játékkal a BGA-n, és eddig csak Solo módban játszottam vele.
Számomra nagyon fura, hogy az automata minden körben, mindkét Mandalára addig húz lapot amíg csak tud. Nekem viszont mint játékosnak továbbra is csak 1 lépésem van, vagy egyik, vagy másik Mandalára tudok tenni. Ez szerintem így iszonyatosan nehézzé teszi a játékot és rettenetesen lecsökkenti a nyerési esélyt.
Szerintem vagy 30-40 játék kellett mire egyet végre meg tudtam nyerni, és akkor is inkább a szerencse dominált, és kevésbbé a taktikusság.

Nektek mi a véleményetek erről?

Köszönöm a választ!Mikor neten játszok nem bírom megfigyelni☺️A szabályba meg csak annyi van,hogy ha felszámoltuk a Mandalát,két lapot felcsapunk és megy minden tovább.Csak azt hittem van köze esetleg ahhoz , hogy pl ki választott utoljára a Mandalából és akkor esetleg a másik jön...de akkor nem.

A játékosok felváltva jönnek. Az egyik lépés következtében, ha befejeződik a mandala, akkor következik a mandala felszámolása, de ez nem a játékosok lépése, tehát ezután az a játékos folytatja, aki amúgy is jönne, vagyis nem az, aki befejezte a mandalát, hanem a másik. Legalábbis a szabályból nekem ez következik. És visszanézve egy partimat a BGA-n, ott is így van.

Végre sikerült élőben is kipróbálnom ezt a játékot!BGAn már párszor azért sikerült.Nekem nagyon tetszik!Ugye alapból az hogy kártyajáték,meg azért gondolkozós is,de mégsem baromi hosszú,meg még szép is.

Viszont lenne egy kérdésem,ha valaki tud segíteni?!Mikor felszámoljuk a Mandalát,utána ki következik?

Pontosan ezt tettem. Mutatom, mi történt:

https://ibb.co/dbwq1t7

https://ibb.co/xCdLcV6

https://ibb.co/bNFvGBM

https://ibb.co/MDWN4q9

https://ibb.co/BzX6wY5

Ezután ugye lerak 3 színt a baloldali mandalából, és még van ideje egy színt tenni a jobboldali mezőjére:

https://ibb.co/gykyrm3

És máris 4:2 a folyókon. Erre értettem, hogy innen az egyik játékos már csak vergődik, vagy legalábbis nagyon nehéz helyzetben van. Ilyen kezdés az Azulban nincs. Kivéve persze, ha direkt hülyeségeket lép valaki. És máris jön neki a fekete az 5. színnek a folyójába:

https://ibb.co/YLLjzcF

A két zöldet jobbra a mezőre, és elkezdeném feketével tápolni a jobb mandalát. A másikat hagynám... Nem akarnám az első körökben megfejteni a végét 😉

Úgy értettem, hogy a folyójára fog lerakni hármat. De mutatom is:

Ebben a helyzetben mit lépnél?

Tegyük fel, lerak három lapot rögtön az elenfél. Oké. Elemezzük ki, hogy ez mit jelent? Nekem jó eséllyel azt, hogy onnan valami neki nagyon kellő kell majd. Neked nincs sorozatból a megfelelő számú oda illeszkedő? Akkor viszont le tudod még idő előtt zárni a játékot, hogy te is arra a folyóra pakolsz különböző eltérő kártyákkal, vagy egy sima kártya kijátszásával és a hegyre rakással sima liba a pontgyűjtés. Az idő előtti lezárás teljesen jól működő taktika szerintem. Én mindig bevetem, ha nem figyel az ellenfél, és a másik mandalával van elfoglalva. Ezért zárul többször úgy, hogy ő csak kidob kártyát, de nem vesz magához, mert nem rakott a folyóra korábban. Szerintem ez is egy lehetőség, amivel lehet élni.
Amennyiben ezt úgy vesszük, hogy egy átlagos pár megveszi magának, és otthon nekiállnak este ezzel játszani, akkor ez csak egy "aha" pillanatot fog okozni szerintem, nem borítja senki az asztalt a túlzó szerencse miatt. Meg aztán, két mandala van párhuzamban, hát én építem a másikat. 😉 Sokkal nehezebb az ellenfelednek lezárni egyedül egyet, ha te nem segítesz. Szerintem ezen még érdemes gondolkodni, mint lehetőségen.
Nyilván, ellened, ellenem 20+ parti után már nehezebb, mert ezekre figyelünk, de egy gyakorlottnak mindig lesz előnye egy jó játékban a kezdővel szemben.

A szerencséhez annyit, hogy máshogy jelentkezik. A Mandalában nekem az nem tetszik, amikor rögtön az elején olyan reménytelenség érzeted van, mert semmit nem tudsz tenni az ellenfeled meg lerakhat 3 lapkát a folyójára, te meg egyet sem. Ez nem is olyan ritka, 20 parti alatt kétszer is volt, egyszer nekem, egyszer az ellenfelemnek. Persze, ha több lapod van már a folyódon, akkor az ellenfeled könnyebb helyzetben van, neki több szín is jó, mint neked. De ezt kezdőként nagyon nehéz kezelni, nekem egyáltalán nem sikerült, és innentől az egész parti egy kétségbeesett és reménytelen kapaszkodás. A gyakorlottabb játékos lehet hogy tudja ezt kezelni, de a kezdőn ez nem segít. A Kingdom Builder hasonló, kezdőként ott is könnyen tudsz reménytelen helyzetbe kerülni, ugyanis ha az elején nem tudsz fölvenni 2-3 helylapkát, akkor a játszma végéig már csak sodródsz teljesen esélytelenül.

Az Azulban a teljesen kezdő se érzi azt az első körben, hogy semmit sem tud tenni, hatalmas hátránya lesz. Sőt, gyakran vezetni fog, mert szépen egymás alá rakosgatott az első 3 sorban. Aztán persze a 3. körtől már az Azulban is beszorulhatsz, de még az se túl gyakori. Legtöbbször az utolsó két körben kerül fölénybe a végső győztes. Addig meg mindkét játékos úgy érzi, hogy benne volt a játszmában.

Nem az a bajom, ha van szerencse egy játékban, hanem az, ha úgy jelentkezik, hogy egy-egy játszmát nincs is értelme lejátszani mert az elején úgy érzed innen már nincs esély.

Elég szép játékszámmal (700+) fut a Mandala a BGA-n, pár hónap múlva jobban fogjuk látni mekkora is a szerencse szerepe. De a kezdő játékos rossz érzésén ez nem fog változtatni. Ha valakit ez nem zavar, akkor ez egy nagyon szimpatikus játék, egyedi mechanikával. otthon játszva én azt a titkolódzást kihagynám, rögtön a folyó alá raknám a fölvett lapokat. A "csésze" amúgy is egy borzalmas elnevezés. Ha már az összes többi terület földrajzi név, akkor a csésze lehetne völgy vagy tó, de csésze semmiképp. (Csésze a mankalában van.)

Szevasz Kvarc! Panaszkodsz a szerencsefaktor miatt, de aztán reagálsz is rá, amivel én egyetértek: "van a szerencsének szerepe, de hosszabb távon jól láthatóan a tudás fog dönteni". Van a szerencsének szerepe, igen. Az Azulban is van. :D
Nem említetted az időzítés és ritmus fontosságát, pedig az szerintem fontos. Én sokkal többször éreztem azt, hogy az döntőbb, meddig tápolok okosan egy hegyet. A kevesebb néha több szerintem. Amennyiben csúcsra járatod, akkor kitett lesz a játékod az ellenfél gáncsának és a laphúzás szerencséjének. Szerintem, de ez az én véleményem. Ahogy a kezdő két lapod is mire jó? Beáldozod, vagy megpróbálod a legmagasabb pontozóhelyre rakni őket? Kivársz, és félő, be se kerül a pontozásba, vagy pörgeted őket 3-4 pontokért.
Szerintem sokkal több van ebben a játékban, mint elsőre gondolják. (Igen, olvasom, 20 játékod van benne, nem is rád gondoltam).

Szeretem az ajánlásaidat, van közös metszete az érdeklődésünknek, ezért aztán a Mandalát is megnéztem, amikor megjelent a BGA-n. Meg aztán így az arénaszezon végén a kedvenceimből új játékot már nem indítok, volt is időm kicsit megnézni más játékokat. Gyorsan bele is tettem 20 játékot a Mandalába, szóval ez csak amolyan első benyomás.

Ami tetszett:

• nagyon egyszerű, jól érthető szabályok
• érdekes, eléggé egyedi mechanika, ötletes módja a gyűjtögetésnek
• jó pontszámolási mód, ahogy telik be a folyód, egyre nagyobb pontokat tudsz szerezni
• több mindenre kell figyelni, több módon is gátolhatod az ellenfeledet, noha ez nem direkt akadályozás, de olyan lapokkal töltöd meg a hegyet, ami neki alacson helyen van a folyóban, mezőre teszel olyan színt, ami neki kéne a hegyen, stb. szóval határozottan kellemes és mégse bántó interakció
• 6*18 lap, vagy akármi, igazi absztrakt, egyszerű elemekkel
• van a szerencsének szerepe, de hosszabb távon jól láthatóan a tudás fog dönteni

Ami nem tetszett:

• olyan információkat is elrejt a szabály, amit egyebként tudhatok és fontos is, ezért ezeket memorizálni kell; nagyon nem szeretem az ilyet, értelmetlen dolog, amit semmi sem indokol
• az elején a két rejtett lap nem sokat számít, nem baj, hogy van, de értelme se nagyon van
• noha több játszma átlagában a tudásé lesz a nagyobb szerep, egy-egy játszmát eldönthet a szerencse; ez még nem lenne baj, de nagyon brutális formában is teheti pl.:
• akár az elején letehet az első mandalából 3 lapot valaki, míg az ellenfele egyet sem, akinek innentől egy vergődés ez a játék, nem lehet behozni ezt a hátrányt
• mivel a mandala 2 első lapja a talonból jön, lehet az egyik játékosnak sokkal kedvezőbb; akkor, ha az ellenfelének már a folyóban van az a két lap, neki meg még nem
• szerencsétlen kéz, tele olyan lapokkal, amit nem lehet értelmesen lerakni, a lapcsere mint 3. akció ezt akarja orvosolni, de könnyen kaphatunk ugyanolyan használhatatlan lapokat

Jó volt kipróbálni, de a fentiek miatt kedvencem nem lesz.

Annyit még hozzáfűznék, hogy a szerzők, említsük is meg őket: Trevor Benjamin, Brett J. Gilbert jegyzik a kedvenc beugró area control játékomat, a Cafe Fatal-t, továbbá, hogy Trevor Benjamin az atyja az Undaunted szériának is, tehát nem most kezdte a fejlesztést.
(A nem gémereknek: az Undaunted széria egy háborús témára felhúzott területfoglaló / area control - majortity és pakliépítő / deck building motorú euró játék, mely számos nemzetközi közönségi és szakmai jelölést és díjat is magáénak tudhat.)

A Mandala egy okos area control kártyajáték. Miért mondom hogy okos? Mert színes, kedves lapokkal játszol, amiknek semmi közük a játékmenethez, de ebben az absztrakt formájában is meglepően interaktív játékot rejtenek.
Közösen építitek a középső két mandalát (középső játékterek / hegy teteje), melyben lévő kártyák később a kezetekbe kerülnek, ezzel hozva pontokat. Mindezt úgy, hogy mindig azonos színűek kerülhetnek csak le a textil játékszövetre. Azt, hogy miként szerzed őket meg, és azt milyen sorrendben húzhatod fel, a hegy lábához kijátszott kártyáid fogják meghatározni. Itt a többséget szerző választ, hogy a korábban fent lehelyezett kártyák közül melyeket veszi el. Amíg a hegy tetejére csak egyet rakhatsz mindig le, addig lentre bármennyit. Ezzel a gubanc csak az, hogy a tetőre rakott 1 kártyád után húzhatsz fel akár 3 újat is a 8-as kézlimitet tartva, addig a többségért lentre lerakottak után nem. Ebből is látszik talán, hogy nagyon taktikusan kell a kártyák helyét megválasztani. Igazából ez a két fő akció van. Viszont ha azt gondolod: "eh... ez egy sima szettgyűjtögetés" akkor nagyon tévedsz. Ugyanis a lerakások eleve két helyre lehetségesek, továbbá az időzítés nagyon fontos. Amennyiben egy mandala hegy teteji és lábi lapjai kiteszik a 6 játékszínt, lezárul a lerakás, és pontozni kell.
Sokféle módon tudsz pontot szerezni, és ezek nagyobb része arról szól, hogy mindezt közvetve teszed. Leginkább úgy, hogy az ellenfeledtől veszed el a pontozás lehetőségét:
- olyan manadalkártyákat gyarapítasz a hegyen, amit neki nem érdemes felhúzni, de neked nagyobb pontokat hoznak;
- vagy épp előle húzod el a neked kevesebb, de neki sokkal többet érő lapokat;
- csak azokat rakod a hegyre kártyahúzáshoz, amelyek neki kevésbé értékesek, csak hogy lapot húzhass;
- stb...
Sokan nem gondolnák, mennyi taktikus döntést lehet kihozni ebből a két akcióból, és hogy mennyire a másik ellen játszol. Szóval, a színes kártyák csak a máz, alatta igazi könyökölős területfoglalás (ac) dúl.